Zsoldos János: Aszszony orvos (Győr, 1802)

Előbeszéd

áiH’;

6 ÉLŐBESZÉD.

porsó’ fzéléig tafzitódik. Ha Afzfzony lefz : nem elegedendo arra, hogy mellmagzatját illendőképpen táplálhaffa, vizes vére, púffadt és tsak kotsonya forma erőfségii teltet fzerez néki, melly miatt váratlan és fokfzor idétle- nül-is el-megy. Ha rendes időre ízül: alig jőnek a’ fájdalmak, már ájul, már rángotódik. A’ ízülés után három négy holdnapig-is alig fzedheti annyira, a’ mennyire öfzve erejét. Alig fzúl kéttfzer háromfzor, már öfzvetöpö- rödött, már terméfzeti tifztuiása változik, a’ fejérfolyáffal, méhanyával, ’s egyebekkel ba- joskodik; végre bajos életét idő nap előtt a’ fzomoru Halál fogja bé-tetézni.

Ezen fok, és külömbkülömbféle nyavalyákkal bajoskodó állapatnak meg - gondolása ferkentett engemet arra , hogy ezen Munkáról gondolkodjam. Nem tsak, hanem már régen hozzá - is fogtam; de a’ betegek körül való forgolódás, és a’ múlt Efztendők- ben tárva nyitva lévő Jánus’ Templomának alkalmatlansági tselekedték, hogy egyedül tsak most érhettem-el tzélomnak tellyesít- hetését.

írtam én ezt Orvos Társaim’ fzámokra, hogy gondolataimat én-is gondolataikhoz adjam. írtam a’ Nemorvosok ’s fzenvedők’ fzámok-