Zsoldos János: Aszszony orvos (Győr, 1802)
Előbeszéd
ELÖBESZÉfy mokra, hogy tudják mérni bajaiknak Ki ségét, vagy pedig vefzedelmeknek gnagysá- gát, és igy vigafztaltaffanak, ha a’ baj.. landó, és termeTzeti; vagy pedig ferkenteffe- -' • nek az Orvoshoz való folyamodásra, ha változások valóságos nyavalya. Nem azért Írtam ám hát a’ Nemorvosok’ fzámokra, hogy e’ fzerént kuruzsolván, magoknak vagy másnak kárt, és vefzedelmet okozzanak. Ugyanis magát, bár leg-böltsebb tanult Orvos-is valaki, de ha zavarodásba van egéfsége, és tsak valamennyire nagyobb-is nyavalyája, nem orvosolhatja , annyival kevésbé a’ ki az Orvostudományt fundamentomoífan nem tanulta- Ha leg-fzebb képfaragó-is valaki, de ha keze refzketófsé lett, hamar meg-febefitheti magát: így a’ magát gyógyító, ha mindjárt Doktor- is, de ha beteg, magáról igazán nem ítélhetvén, sót nagyobbnak, vagy kiffebbnek találván nyavalyáját, könnyen meg-tévédhet, ’s magát ejtheti halálos vefzedelembe. De mást fém orvosolhat a’ nem tanúit Orvos, kés és borotva lévén az orvofság az azzal bánni nem tudó gyermeki kézben. Ugyan-is nehéz tsak edgy kis gyenge hashajtót - is a’ beteg kör- nyúlálláfinak, és az orvofság’ erejének meg- fontolhatása nélkül rendelni: arra pedig a’ A 4 Nem-
