Zlamál Vilmos ifj. dr.: A bonctan rövid kézikönyve (Pest, 1862)
Első Osztály. Egyesített csont- és szálagtan - Második szakasz. A csontok- és szálagokról különösen - Első fejezet. A fej csontjai
■parietale), a halántékszél felé pedig a félkörös hossz- és siklap folytatása. A belső lapon agybércek és ujjlenyomatok és a nyilszéllel párhuzamosan futó hosszárok folytatása. Az ikszeglet táján egy kis barázda, mely faképen elágadzik és a középső agykér iiteret veszi föl. Az alap- vagy iknyakszirtcsont (os basilare.s. spin-no-occipitale) helyheztetik a koponya hátsó s alapi részén. Kifejlett emberben két egymásután fekvő s csak egy keskeny csonthid által egyesített darabból — az ik- s nyakszirtrészből — áll. «) Az alapcsontikrésze v. ikcsont (as cuneiforme) felosztatik test-, 2 nagy-, 2 kis szárnyakra s2 röpnyujtványokra. «) Az ikcsont testea csont középrészét teszi, kockaidomú — tehát 6 lappal bir — és lapjai közé az iköblöt (sinus sphenoidalis)zárja, mely egy csontközfal által ketté választatik, ennek mell- s aláfelé kiálló része iktarajnak (crista sph.), hol ezen két taraj mell felé egy szöglet alatt összeütődik, ikorrmánynak (rostrum sph.) neveztetik. Az öböl nyílásai 2 kis csontocskák — iksz árvák (cornua sph. s. ossa Bertinii) által annyira zárattatnak, hogy csak 2 kis kereknyilás marad a felső orrjárattali közlekedésre. A test felső lapjáni kivájulás a töröknyereg (sella turcica), ez előtt egy kis csontpúp — anyeregkápa (tuberculum epkipii), ettől mindkét oldalt az igen kicsi közép lejtő melletti nyujtványok (proc. clinoidei medii), hátfelé egy előre hajló csontfal — a nyereg hát (dorsum eph.), melynek 2 felső szögletein a hátsó lejtőmelleti nyújt- v á n y o k (p. clinoidei postici) léteznek. A két oldalsó lapon a csekély mélységű előre s fölhágó fejérbarázda (sulcus caroticus), melynek alsó vége egy hátra irányzott csontlemez — anyelvecs (lingula) által A csontok es szalagokról különösen. 11
