Zlamál Vilmos ifj. dr.: A bonctan rövid kézikönyve (Pest, 1862)
Első Osztály. Egyesített csont- és szálagtan - Első szakasz. A csontok és szálagokról általánosan
4 Első szakasz. A csontok felosztása. Ezek idomjuk szerint hosszú, rövid, lapos és ke vertekre osztatnak. A hosszú csontok hengeresek és velő űrrel (cavum medullare) bírnak, a laposak többnyire két lemezből állanak, melyek magok közé foglalják a csont- bélt (diploe). A csontok állománya háromféle: tömött, szivacsos és recés. a) A kemény és sima tömött állomány {subst. compacta), melyen szabad szemmel alig látható edény- csatornácskák hatnak át — különösen a hosszú csontok felületét, de kitünöleg azoknak középrészét fedi, mindkét vége felé fogyván. A lapos csontokon ezen állomány lazább, és a gerinccsontokon egészen hiányzik. b) A szivacsos vagy sejtes állomány (subst. cellularis) ott veszi kezdetét, hol a tömött a csont tengelye felé lazább és sejtesebb lesz. Ezen állomány számtalan egymást minden irányban keresztező csontlemezekböl áll, melyek — egymással közösiilő — nagyobb kissebb üregeket, vagy sejteket képeznek. Ha ezen sejtek nagyobbodnak és a csontlemezek szálak finomságáig vékonyultak, akkor ezt c) r e'e é s állománynak (subt. reticularis) nevezzük. Ha a két utóbbi állomány sejtjei egymással aképen nyilnak össze, hogy ez által a csontvelő elfogadására nagyobb ür támad, ezt velő űrnek carum medullare) mondjuk. A csontvelő (medulla ossium) , mely a hosszú csontokban nem más, mint az emberi testben előforduló egyéb zsir, — sejtszövettel van átszőve különösen annak felületén, hol némely boncárok ezen sejtszövetet mint velőhártyát (endosteum) írták le , mi nem helyes; mert nem lehet azt mint valami összefüggő egész hártyát
