Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk (Budapest, 1915)
Az enzimek tulajdonságairól általában - A kolorimétriás módszer
A HYPROGÉNIOXKONCZF.NTRÁCZIÓ MEGHATÁROZÁSA. 35 alkalmazni, vagy még jobban két 1 —1110 ohmos egymásután kapcsolt ellenállásszekrényt. Ismert elektromotoros erejű galvánelemnek legjobb egy akkumulátor, melynek elektromotoros erejét egy Weston-elem elektromotoros erejéből határozzuk meg, ugyancsak a most megismertetett elv alapján. Az akkumulátor elektromotoros erejének lehetőleg gyakori ellenőrzését ne mulasszuk el. A galvanométer helyett nagyon czélszerü a kapillárelektrométer használata. A megmérendő elektromotoros erejű galvánelem elektródjaiképpen legújabb időkig hidrogénnel telített platinaelektródokat használtak. Sokkal kényelmesebb, ha az egyik elektródot a Sörensen ajánlotta kalomel- elektróddal helyettesítjük, melyet a 10. rajzban láthatunk. A középső R üvegcsőben platinadrót halad végig, az elektród többi részére nézve a rajz maga ad felvilágosítást. A kalomelektródnak potencziálját Sörensen pontosan meghatározta és 18°-on 7i normál hidrogénelektródhoz képest 03377 Voltnak találta. Ezzel az állandó adattal a galvánelem elektromotoros erejének meghatározása lényegesen egyszerűbbé válik, mert legalább az egyik elektródnál elmarad a hidrogénnek folytonos bevezetése és a kényes platinaelektródok gyakori megújítása. Még egy előnye a kalomel-elektródnak, hogy a diffuziópotencziálja bármilyen káliumchloridoldathoz képest =0. A hidrogénelektródot all. rajz mutatja be. A Pt-ve 1 jelzett platinadrótot elektrolites úton bevonjuk platinakorommal. A kísérleti berendezés további részleteit helyszűke miatt mellőzve, utalok Abderhalden Handbuch der Biochemischen Arbeitsmethoden czímü munkájára, melynek 5-ik kötetében (500—525. lap) Michaelis L. részletesen leírja a hydrogénionkonczentráczió elektro- metriás meghatározását. Ha az elektromotoros erőt (K) meghatároztuk, minthogy rendesen kalomelelektróddal dolgozunk, a talált eredményből levonunk 03377 Voltot és megkapjuk a potencziálkülönbséget = E-t, melyből a hydrogén- ionkonczentrácziót a következő egyenlet alapján számítjuk ki: E 108 [H ^ 0-0001983 T ahol T az abszolút hőmérsékletet jelenti. A kolorimetriás módszer. A mikor az indikátor titráláskor átmenő színt mutat, ez arra vall, hogy az oldat akkor határozott, indikátoronként változó, hydrogénion- konczentrácziót ért el. Ettől az átmeneti színtől akár egyik, akár másik irányban távolodva, az oldat színárnyalata folyton változik. Ha most ezeket az oldatokat összehasonlítjuk olyan oldatok színárnyalatával, melyekben az ionkonczentráczió ismeretes és a hol ugyanaz az indikátor 3*
