Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk (Budapest, 1915)
Az enzimek tulajdonságairól általában - A közeg hydrogénionkonczentrácziójának hatása az enzimhatásokra
32 ZEMPLÉN GÉZA A régebbi szerzők ezt a tényezőt nem vették annyira figyelembe, mint a mennyire azt valóban megérdemli, pedig az ionkonczentráczió- nak ismerete éppen olyan fontos és jellemző, akárcsak az optimális hőmérséklet, vagy a reakczió sebességének megállapítása és aránylag egyszerű módon keresztülvihető. Sőt hiába állapítjuk meg az optimális hőmérsékletet és a reakczió sebességét. Az adatoknak értéke csak akkor van, ha tudjuk, hogy azok miféle ionkonczentráczióra vonatkoznak. A kutatók azonban legtöbbször megelégedtek azzal, hogy a savanyúság vagy lúgosság fokát a hozzáelegyített sav, vagy lúg mennyisége szerint adták meg és nem voltak tekintettel a sav, vagy a lúg disszo- cziáczió fokára, még kevésbbé arra, hogy a vizsgálandó folyadék maga is megköthet savat, vagy lúgot. Abban pedig nincsen kétség, hogy az elektrolites disszocziáczióról alkotott ismereteink alapján, valamely oldatnak igazi „savanyúsági fokát“ (Säuregrad) a hydrogénionok konczentrácziója adja meg, ez pedig nem számítható egyszerűen az oldathoz elegyített savmennyiségbe, éppen mivel enzimhatásoknál olyan oldatokról van legtöbbször szó, a melyek proteineket is tartalmaznak, továbbá kisérő anyagok, pl. phoszphátok stb. is lehetnek jelen, könnyen megeshetik, hogy az oldat ionkonczentrácziója tetemesen eltér attól, a melyet a savmennyiség tiszta vízben feloldva mutatna. A proteinek is, meg a phosphatok is t. i. a savnak egy részét megkötik, miért is a hydrogénionkonczentráczió kisebb lesz. Ha pl. két 01 n.-sósavunk van, melyek közül egyikben 1 g., a másikban 5 g. protein van feloldva, daczára annak, hogy az általános felfogás szerint, mindkettőben ugyanannyi sósav van, ionkonczentrácziójuk lényegesen különbözik. Az enzimreakcziók pedig éppen a valódi ionkonczentrácziók szerint változnak, miért is azoknak ismerete és szabatos meghatározási módja az enzimek tanulmányozásában nagyon fontos.1 Különösen a mikor az enzimreakcziók sebességét tanulmányozzuk, elkerülhetetlen a hydro- génion konczentrácziójának ismerete. A régebbi szerzőknek az enzimreakcziók sebességére vonatkozó eltérő véleménye sokszor abban leli magyarázatát, hogy a közeg hydrogénionkonczentráczióját nem vették számításba. Ha a vizes oldatban a hydrogénionok konczentráczióját C//.-Val a hydroxylionokét Coh,-val, a nem disszocziált vizét pedig C//2o-val jelöljük, a tömeghatás törvénye szerint Ch. X Coh, ChzO 1 Sörén sen S. P. L. Biochemische Zeitschrift, 21, 131—305. (1909); 22, 352—357. (1909).
