Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk (Budapest, 1915)
Az enzimek tulajdonságairól általában - A hydrogénionkonczentráczió meghatározása - Az elektrométriás módszer
A KÖZEG HYDROGÉNIONKONCZENTRÁCZIÓJÁNAK HATÁSA. 33 összefüggés áll fenn. Ha az oldat híg, akkor a nem disszocziált vízmolekulák konczentrácziója állandó, minek következtében a Ch. x Coh' szorzat is állandó marad. Tiszta vízre 18°-on ez az állandó Sörensen számos mérése szerint = 0'72 x 10-14 vagy más alakban irva == 10-14'14. A hydrogénionkonczentráczió meghatározása kényelmesebb, mint a hydroxylioné, miért is mindig azt határozzuk meg, még akkor is, ha a folyadék lúgos és az oldatokat mindig hydrogénionkonczentrácziójuk- nak felírásával jellemezzük. Olyan oldatot tehát, melynek hydrogénion- konczentrácziója 001 normál, 10-2-vel jelöljük, míg az olyan oldatot, melynek hydroxylionkonczentrácziója 0 01 normál, a 10~12-14 kifejezés illeti, mert 10-1214 x 10~2 = 10-1414. A tiszta víz hydrogénionkon- czentrácziója 10-707, mert IO-707 x 10~707 = ICH414. A hydrogénionkonczentráczió mértékét tehát a vizsgált oldat hydrogénionjainak norma- litási szorzatával fejezzük ki és a 10-es számnak negatív kitevőjeként írjuk fel. Sörensen a kitevő számértékét hydrogénionkitevönek nevezi és Ph -val jelöli. A hydrogénionkitevő tehát tiszta víznél pn. = 7,07. Mivel ez a jelölési módszer valóban kényelmes és különösen a folyamatok grafikai érzékítésénél nagy előnyt nyújt, jó ha hozzászokunk. A hydrogénionkonczentráczió meghatározása. A hydrogénionkonczentráczió meghatározására ezidőszerint két módszer van, melyet az enzimek tanulmányozásánál általánosan alkalmaznak. Az egyik az elektrometriás módszer, mely nagyon szabatos, de viszont elég körülményes, a másik a kolorimetriás, mely nem ad annyira pontos eredményeket, de rendkívül könnyen és gyorsan végezhető. Az elektrometriás módszer. Ha platinakorommal bevont platinalemezt savanyú, közömbös, vagy lúgos vizes oldatba mártunk és az oldatot hidrogéngázzal telítjük, a platinalemez és az oldat között potencziál- különbség áll elő, melynek nagysága az oldat hydrogénionkonczentrá- cziója szerint változik. Az oldat hydrogénionkonczentráczióját tehát a potencziálkülönbség meghatározása útján számíthatjuk ki. Ismeretlen folyadék hydrogénionkonczentrácziójának megmérése tehát vázlatosan a következő módon történik (lásd 8. rajz). Összeállítunk olyan galvánelemet, melynek mindkét elektródja hidrogénnel telített platina. Egyik elektród olyan folyadékba nyúlik bele, melynek ionkonczentrácziója ismeretes, a másik pedig az ismeretlen ionkonczentrácziójú oldatban van. A két folyadékoszlopot elekrolitveze- tékkel, a két elektródot pedig fémes vezetékkel kötjük össze, majd pedig a keletkezett áram elktromotoros erejét megmérjük. Az által, hogy a két folyadékoszlopot oldatvezetékkel kapcsoltuk össze, a választófelületen ismét potencziálkülönbségek jelentkezhetnek, melyet 3 Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk.
