Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk (Budapest, 1915)
Az enzimek tulajdonságairól általában - A közeg hydrogénionkonczentrácziójának hatása az enzimhatásokra
31 A különleges aktiváló anyagoknak mintegy ellentétei a különleges paralizátorok. Sok esetben az enzimes reakczió eredményeképpen jelentkező bomlástermékek is lassítják a reakcziót. Így az alkoholos erjedés megszűnik, ha a reakczióelegy alkoholtartalma bizonyos határt elért. Hasonlóképpen a proteolites enzimek közül a peptidázok működése tetemesen csökken, ha a keletkező aminosavak a közegben maradnak. Ezek a jelenségek a chemiai mechanika törvényei szerint önként érthetők. Vannak azonban egész különleges, szerves paralizátorok, melyeket antienzim (antifermentum) névvel jelölnek s melyeknek működése nem olyan világos. Ilyen esettel állunk szemben a proteázok esetében, melyeknek működését a normális vérsavó csökkenti. A vérsavó ezenkívül még az ureáznak és az oltónak antienzimjeit is tartalmazza. Más esetben az antienzimek csak akkor jelentkeznek a kísérleti állat vérsavójában, ha előzőleg az állat vérébe a megfelelő enzimkészítményt fecskendeztük be. Nagyon sok enzimnél sikerült a reájuk beállított antienzimet is kimutatni. Jellemző tulajdonságuk az, hogy rendkívül különleges működésre képesek, így a növényi eredetű lipázok antienzimje az állati eredetű lipázokra hatástalan. Ugyanezt tapasztalták az amilázra nézve is. Az antitripszinek még különlegesebbek. Ha marha hasnyálmirigyéből készült tripszint libák vérébe fecskendeznek, a libák vérsavójában antienzim jelenik meg, mely reakcziót lassító hatását csakis a marha tripszinjére terjeszti ki. A sertésből származó tripszinkészítmény működésére az antienzim teljesen hatástalan. Ezek a tények rendkívül fontosak, de világos értelmezésüktől még távol állunk. Az antienzimek is épp olyan érzékeny természetű anyagok, mint az enzimek. Részletesebb tárgyalásukba itt nem bocsátkozhatom, mert a chemia terét elhagyva, messzire, az immunitás útvesztőibe jutnék. A közeg hydrogénionkonczentrácziójának hatása az enzimhatásokra. Az enzimek optimális működési tehetsége rendszerint nagyon szűk határok között ingadozó ionkonczentráczióhoz van kötve. Mihelyt ettől a határtól az oldat kémhatása távolodik, észrevehetően csökken az enzimhatás, majd csakhamar meg is szűnik. Ez az optimális ionkon- czentráczió rendszerint közel áll a közömbös kémhatáshoz, de azzal a legritkábban esik össze. A legtöbb esetben gyenge savanyú kémhatás a legkedvezőbb. Kivételes esetben az enzim erősebben savanyú (pepszin), vagy gyengén lúgos (tripszin) közegre van beállítva. Ebből egyszersmind azt is könnyen beláthatjuk, hogy miért káros már aránylag csekély mennyiségű szabad sav, vagy lúg jelenléte a reakczióra. A sók hasznos, vagy káros jelenléte is sok esetben megmagyarázható azzal, hogy az oldat ionkonczentrácziója az optimálishoz közeledik, avagy távolodik. A KÖZEG HYDROGÉN’IONKONCZENTRÁCZIÓJÁKAK HATÁSA.
