Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk (Budapest, 1915)
Az enzimek tulajdonságairól általában
kor is reakczió megy végbe, abból következtethető, hogy a hőmérséklet emelkedésével, mi közben, mint tudjuk, a reakcziósebesség 10 fokonként átlag megkétszereződik, a két gáz egymásra való hatását már észre lehet venni. Valóban 500 foknyi hőmérsékleten már mérhető mennyiségű víz keletkezik katalizátor nélkül is. Közönséges hőmérsékleten évszázadoknak kellene eltelni, a míg néhány tizedmilligramm víz keletkeznék, s épp ez az oka annak, hogy a platinatapló jelenléte folytán óriási módon megnövekedő reakcziósebesség azt a látszatot kelti, mintha a katalizátor indította volna meg a reakcziót. A legtöbb enzimreakczió szintén olyan természetű, mint az említett hidrogén- és oxigéngáz példája, vagyis, hogy az enzim jelenléte nélkül a reakczió lefolyását észlelni nem lehet. Úgy mint az előbbi esetben, itt is sokszor következtetni lehet azonban arra, hogy a chemiai folyamat enzim nélkül is, bár nagyon lassan, végbe megy. Nagyon sok enzim hidrolites hatásokat végez, még pedig fölös mennyiségű víz jelenlétében. Azt is tudjuk azonban, hogy a vízben hidrogén- és hydroxyl-ionok vannak, melyek hidrolizáló hatásra alkalmasak. Az iónkonczentráczió közönséges hőmérsékleten ugyan kicsi, azonban a hőmérséklet emelkedésével tetemesen növekedik, mint azt Kohlrausch következő mérései mutatják: Hidrogénión-konczentráczió 1 liter vízben: AZ ENZIMEK TULAJDONSÁGAIRÓL ÁLTALÁBAN. 9 0°-on ______________________ 0-35 XI0~7 18°-on 0-80 X 10-7 50°-on _______ 2-40 X10-7 A z iónkonczentráczió annyira növekszik a hőmérséklet emelkedésével, hogy 100°-on már valóban észrevehető hidrolízist idéz elő a viz a nádczukor oldatában. Ezek alapján tehát bátran föltehetjük, hogy a nád- czukor közönséges hőmérsékleten is, bár nagyon lassan, invertálódik a víz hidrogéniónjainak hatására. Míg némely esetben ez a magyarázat elfogadható, nem hallgathatjuk el, hogy a reakczióknak ilyen felfogása sok esetben meglehetősen erőltetett és nem is egykönnyen érthető. így például nem lehet belátni, miért van az, hogy a pepszin, bár szabad sósav jelenlétében működik, a proteinmolekulák hidrolízisét csak a peptonokig végzi, s valószínűleg egész más kapcsolatokat old fel a proteinmolekulában, mint a tripszin, vagy a savak, melyeknek rövid ideig tartó hatása után már szabad amino- savak jelentkeznek. Arra sem találunk magyarázatot, hogy a diasztáz miért alakítja a keményítőt végeredményben máltózzá, míg a savak hatására beálló hidrolízis a glükózhoz vezet. Még kevésbbé érthetők a glükóznak változatos átalakulásai, melyek a különböző enzimek hatására mennek végbe. A glükóz pl. a vajsavas erjedésnél vajsavra, széndioxidra és hidrogénre bomlik: G,Hi>0<; = CíHsOí -f- 2CO- -f- 2H>.
