Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk (Budapest, 1915)
Az enzim fogalmának történeti fejlődése
AZ ENZIM FOGALMÁNAK TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. 5 hydrogéncyanidra bontja. Ez volt az emulzin. Kühne is előállított különféle baktériumból nagyon hatásos készítményeket, melyek a keményítőt, Summit, vagy pedig a proteineket bontották egyszerűbb anyagokra. Ő nevezte el ezeket a hatásos testeket enzimek-nek. Pasteur vizsgálatai után ezeket az enzimeket lényegesen megkülönböztették az élő erjesztőktől, mint a mely az alkoholos, tejsavas stb. erjedést előidézi. Ebből fejlődött ki az a gondolat, hogy vannak kialakult vagy szervezetes erjesztők, pl. az élesztősejt és ezekkel szemben vannak nem kialakult enzimek, mint a diasztáz, a pepszin, az emulzin stb. A kétféle folyamat közt pedig volt sok hasonlatosság is. Daczára annak, hogy sokan érezték ennek a megkülönböztetésnek erőszakos voltát, egyelőre el kellett azt fogadni, mert nem sikerült az alkoholos erjedést előidéző anyagot magától az erjesztőszervezettől elválasztani s ez által bebizonyítani, hogy ebben az esetben is enzimmel van dolgunk. Buchner érdeme, hogy a bizonytalanságot, mely a kialakult és nem kialakult erjesztők, illetve enzimek fogalmával együtt járt, példás vizsgálataival megszüntette, a mennyiben szigorúan bebizonyította, hogy az alkoholos erjedést is különleges, az élesztősejtben keletkezett anyag idézi elő, mely aránylag egyszerű módon elkülöníthető a szervezettől. Ő friss, de szárazra sajtolt élesztőt kvarczporral és kovafölddel kevert, majd a homokszerü száraz tömeget nagy csészében erélyesen dörzsölte. Néhány perez múlva már a tömeg nedves, péphez hasonló lett, egyszersmind világos sárga színe sötét szürkésbarnára változott. Az élesztősejtek fala megrepedt, belsejökből sejtnedv tört elő. Most a tömeget 500—600 légkör nyomással kisajtolta, mire belőle sárgásbarna átlátszó folyadék csordult ki. Kellő berendezéssel 4 óra lefolyása alatt 500 cm3 sejtnedvet gyűjthetett össze. Ilyen rövid ideig tartó eljárás az enzim működését nem károsította meg. A nedv valóban éppen úgy elerjesztette a ezukrot, mint az élesztősejt maga. Az erjesztőtehetség pedig nem a netalán belekerült néhány élesztősejtnek tudható be. Bizonyíték erre az, hogy az erjedés fertőtlenítő anyagok jelenlétében is — melyek a szervezetet magát megölik — minden fennakadás nélkül tovább folyt, továbbá a mázatlan porczellánszürőn keresztülszívott nedv szintén elerjesztette a czukoroldatot. Buchner tehát bebizonyította, hogy van élő sejttől mentes alkoholos erjedés is. Ha növények és állatok egyes szerveit, vagy szövetrészeit, az élő szervezettől elválasztjuk, de azok kedvező körülmények közé jutnak, még sokáig megmaradnak élő állapotban. Felmerült most az a kérdés, vájjon a kisajtolt élesztőnedvben nem maradhattak-e meg a protoplazmának egyes élő részletei, melyek azután erjedést idéznek elő ? A bizonyítékok mind az utóbbi feltevés ellen szólnak. A kisajtolt nedv tudniillik éter-alkohollal megszárítható csapadékot idéz elő, melynek
