Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
IV. A szaporodási viszonyok a régieknél
—87 n3®~ más embereké, hanem fekete, valamint bőrszínük, szintúgy fekete az Aethio- pok ondója is. Az agathyrsok (kikről azt tartják, hogy a mai Erdély táján laktak) közösen párosultak a nőkkel; de volt itt annak oka is : hogy t. i. mindnyájan egymás között testvérek és rokonok legyenek, kik sem irigységet, sem ellenségességet ne érezzenek egymás ellen. A Sauromaták házassági intézkedései szintén nem voltak kedvezők a szaporodásra nézve. Egy hajadon sem ment férjhez, mielőtt egy ellenséget meg nem ölt; igy sokan vénse'gökben is elhaltak a nélkül, hogy férjhez mentek volna, mert nem tudtak a törvénynek eleget tenni. A szaporodási fogalomnak világos példáját találjuk a sauromaták és amazonok leírásánál. Az utóbbi harcias asszonyok, kik talán aethiopi-i származásúak, a Hellének által legyőzetve, három hajón el lettek orozva, a nyílt tengeren pedig az asszonyok megtámadták a férfiakat s megölték; de a hajózáshoz nem értvén, szél és hullám által kergetve, a maeoti tó mellett fekvő szabad scythák országába kerültek, melyet kizsákmányoltak. Az idegen betörők felett felboszszantott scythák — mert férfiaknak tartották — harcra keltek az amazonokkal és csak e harcban elesetteken ismerték meg, hogy nők. Tanácskoztak tehát egymás között és elhatározták, hogy semmikép sem fogják megölni ezen asszonyokat, hanem hogy saját legfiatalabb férfiait küldik hozzájok — pedig ugyan annyit, mint a hány asszony véleményök szerint volt — kik az amazonok közelében mindazt tegyék a mit az asszonyok ; üldözés esetében harcba ne ereszkedjenek, hanem fussanak; az üldözés megszűntével térjenek vissza az amazonok közelébe. Ezt határozták a scythák, mert az amazonoktól gyermekeket kívántak kapni. Sikerült is a terv, melynek részletes ecsetelése szerfelett bővítené tárgyunkat és az amazonok és scythák közötti egybekelésből származtak a sauromaták. Az adyrmachidáknál — lybiai törzs — a férjhezadandó leányokat a király elé kellett vezetni, hogy a neki legjobban tetsző hajadon általa veszitse szüzességét. A „jus primae noctis“-t jogosan lehetne „jus adyr ma- chidicum“-nak nevezni. A n a s a monoknál (szintén Lybiában, a Sidra tengeröböl tájékán), többnejű közös intézkedéseket találunk. Szokás szerint mindegyiköknek sok felesége volt, de közösen közösültek velők egészen úgy mint a massageták : botot tettek a földbe s azután párosultak a nőkkel. Ha a Hasamon legelőször házasodott, az volt a szokásuk, hogy a mennyasszony az első éjszakán minden vendéggel sorszeriut közösült, s hogy mindegyikök a közösülés után neki adott ajándékot, melyet már e célra lakásából magával hozott. A szintén lybiai gyndánoknál szokásos volt, hogy asszonyaik mindnyájan bőrszalagokat viseltek lábaikon, minek következő keletkezés módja volt : valahányszor az asszony férjjel közösült, ilyen szalagot kötött lábára; azon nő tehát, kinek legtöbb szalagja volt, egyhangúlag legjobbnak találtatott, mert a legtöbb férfinak tetszett. A lybiai auseok közösen párosultak a nőkkel, nem is laktak velők együtt és közösültek mint a marhák. Ha az asszony pedig gyermeket szült s ez felserdült, akkor rendesen összejöttek a férfiak a harmadik hónapban és azé lett a gyermek, kihez mindnyájok között legjobban hasonlított. A vándorló lybiaiak itt ecsetelt nemi viszonyai a szaporodási fogalom kifejlődésére tehát nem nyújthattak kedvező talajt. A többnejű t h r á k o k egv részéről azt mondja Herodot, hogy szüzeiket nem örzötték, hanem megengedték, hogy bármely férfival közösüljenek; de
