Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
IV. A szaporodási viszonyok a régieknél
—86 '0>uázta meg, hogy állatnál utálatosabb, elfajultságában egész életén át női szobáiban buja gyönyöröknek élt női ruhát viselt, s ringyók és eunuchok társaságában gyakran női munkálatot is végzett, mig a fenyegető trónvesztés által felriadva, a máglyán maga magát elégette. Siriratául ezt választó maga magának : „egyél, igyál, játszói vagy paráználkodjál, mert a többi úgy sem ér semmit“ ! Maguk a babyloniak nemi közlekedése némileg megegyezett a zsidóknak a tisztátlanságról elfogadott fogalmával. Valahányszor t. i. a babyloni férfi feleségével közösült, tömjént gyújtott meg s leült melléje, mig az asz- szony átellenben foglalt helyet; reggel mind a ketten megfürödtek, s előbb semmi edényt nem érintettek (ugyanazt tették az arabok is). De dacára a fenn leirt, a leány férjhez vitelét illető gondoskodásnak, a sarjadék megteremtését előmozditó intézkedéseknek, s dacára annak, hogy a közösülést elocsmányitónak tartották, mégis oly szokást is követtek a babyloniak, mely nem képes arra inditani bennünket, hogy házasságaik tisztasága felett helyeslő Ítéletet hozzunk. Az ország minden asszonyának, egyszer életében Aphrodite templomában idegen férfinek kellett magát odaadnia. Számos nő födött kocsiban ment a szentség helyére, méltósága alulinak tartá a többiekkel elegyedni. Az ottani eljárást Herodot következőleg adja elő : „Leültek Aphrodite (kit különben Babylonban Mylitte-nek nevezték) szent ligetében, zsinórral koszoruzták fejüket, egyesek jöttek, mások mentek. Zsinóregyenességü átmenetek szeldelték át az asszonyok gomolyát, melyeken az idegenek fel s alá sétáltak, hogy válaszszanak. Mert ha az asszony egyszer oda leült, nem tért előbb haza, mig az idegenek egyike nem dobott ezüst darabot keblébe, s azután vele a szent helyiségen kiviil közösült. A pénzdobásnál csak azt kelle neki mondania : „Valóban, felhívom Mylitte istenségét ! “ Az ezüst darab bármily nagyságú lehetett, mert nem volt szabad azt visszautasítani, miután ezen ezüst szentelt ércnek tartatott. Az asszony azt követi — igy folytatja Herodot — ki legelőször dobja reá a pénzt és senkit sem utasíthat vissza. Ha pedig már közösült, s ily módon az istennő iránt tartozó kötelezettségét lerótta, lakásába visszatér s ezen időtől kezdve nem adja magát oda, ha bármily mesés összeggel is kínálná meg valaki. Mindazok tehát, kik szépségre és nagyságra igényt tarthattak, gyorsan juthattak haza, mig a rútoknak soká kelle várniok, hogy a törvényt teljesítsék, mire néhá- nyan o—1 évig is várhattak. (Cyprus néhány helyén Herodot hasonló szokást emleget). Dacára az itt szereplő ezüstdarabnak, az egész eljárás még sem nevezhető prostitutiónak, a mint azt gyakran találhatni; az egész csak csalfa papok által furfangosan nyélbe ütött eltorzítása a vallásnak, mely isteni befolyásolás álarca alatt a papok és azok kedvenceik kezeibe játszotta a legszebb nőket. Herodot azon megjegyzése, miszerint a nők ezt csak egyszer életekben teszik, figyelmet nem érdemel. A m a s s a g e t á k r ó 1 mondja, hogy közösülésük egészen nyilvánosan, valamint a marhánál történik. Mindegyikük ugyan vesz feleséget, de egyáltalában női közösség uralkodik közöttük. Ha a massageta közösülni akar, kívánaténak jeléül csak nyiltokot lógat le kocsijáról, s azonnal találja vágya tárgyát. Az i n d u sokról szintén mondja, hogy közösiilésök egészen nyilváno- san történik mint a marhánál: a nőkbe eresztett ondójuk nem fehér, mint