Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

III. Csodahit, mystika, népgyógyászat

a fiatalabb intenek által legfőbb is en parancsa szerint teremtettek: mert ha a legfőbb isten által lettek volna teremtve, nekik is kellene birniok halhatatlansággal. Az istenek tehát bizonyos részeket vettek a négy elemből; egybekötötték s csináltak mindezekből egy testet, melyet a lélek szolgálatára határoztak, minthogy az egyes indulatoknak különös helyeket adtak a testben, pl. a haragnak a mellt, a vágynak az altestet, a nemesebb érzékeket pedig a főbe helyezték, mint az egész testnek várába. Utána jöttek a különböző beszédszervek.

Az érzékek belsők- és külsőkre osztatnak tél: az elsők az öt ismert, melyeknek megint öt szerv szolgál alapnl. Úgy vannak rendezve, hogy azok, melyek magasabb helyet foglalnak el, a tisztaság magasabb fokával fel vannak ruházva. A legmagasabb helyen létező szemek ekképen a legtisztábbak s a tűz és a világosság természetéhez rokonok. A második fokozatot foglalják el a fülek — a mi a helyt, s a tisztaságot illeti — melyeket a levegővel ösz- szehasonlitani lehet. A harmadik helyet elfoglalja az orr. mely levegő s viz között van, mig az Ízlés szerve már sűrűbb s a vizliez áll legközelebb. Végre iön az egész testen át elterjedt érzelem, mely a föld sűrűségéhez be van osztva. Azon érzékek finomabbak, melyek már a távolságból veszik észre a tárgyakat, pl. a látás és a hallás ; a szaglás is sokat vesz észre, mi épen nem igen közel van, s ez a levegő közbenjárásával történik, mig az Ízlés csakis a közeit érzi s az érzelem kettős tekintetben működik, miután nemcsak a vele közvetlen érintkezésbe jött tárgyat észreveszi, hanem — valamint a látás szerve a levegő által lát — pl. bot segítségével kemény, puha és nedves testeket érez.

Az összes érzékek között csak az érzelem az, mely minden élő lénynek hasonlóképen adatik. Leginkább ki van fejlődve az érzelem az emberben, mig mis érzékeire nézve az állatok által gyakran felülmulatik.

Averroes (f 1198) négy belső érzéket különböztet meg.

Az első a közérzék, mely a külső érzékek által felvett képzeleteket először gyűjti s feldolgozza. Második a képzelődési erő, mely maga ugyan mit sem vesz észre, de a külső érzékek által elfogadott képeket erősíti, úgy hogy a harmadik belső érzéknek, a phantasiának átadja, melynek feladata, hogy az átvett képeket tulajdonságuk és sajátságuk szerint felismerje s megbírálja, s hogy az általa megkülönböztetettet, összeliasonlitottat, felismertet s megbiráltat, a negyedik lelki tehetségnek, az emlékező tehetségnek adja át.

A belső érzékeknek szerve a főben van. A közérzék a képzelődési erővel együtt a legelőlibb helyet foglalja el az agyban, mit Aristoteles tagada, mert e kettőt a szívbe lielyezé; a gondolkodási erőnek helye a fő legfelsőbb és középső részén ; az emlékező tehetségé a hátsón. Az érző lélek — mely erőit kifejti a testi szervek által — feletti legmagasabb helyet a testetlen szellem foglalja el, melynek kettős természete van. Az egyik oldalon kikutatja a tárgyak okait, tulajdonságait és meneteit, melyek a tárgyak rendében tartalmaztatnak, s' így odaadja magát az igazság s a jelen megszemlélésének, miért is szemlélő szellemnek neveztetik; másik oldalán pedig megkülönbözteti azt, mi teendő s mi nem teendő, tehát a célszerűséget, melylyel tanácskozásoknál és cselekvéseknél élni kell, ezért is cselekvő szellemnek neveztetik. Az emberben tehát az erőknek oly rendje van, hogy külső érzékei által a testi tárgyakat, a belsők által a testek hasonlatosságait, s a szellem által az elvontat — mi sem nem testi, sem a testihez nem hasonló — felismeri. A további e tekintetbeni magyarázatok, már nagyon is közelegnek a rnysti- kus lélektan területéhez.