Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
III. Csodahit, mystika, népgyógyászat
' *)0 íO1— megbokrosodtak. — Ennek mellékfolyója Oathis Bruttiumban alsó Olaszországban azon tulajdonsággal bírt, hogy a benne fürdő embereknek haját szőkévé vagy fehérré tette, s hogy soknak orvossággá vált. A görög mythos szerint Európa Zeussal élt kalandja után oly forrásban mosta volna meg magát, melyben az ember még az eső alatt sem nedve- sedett meg. luno egy a Tigris és Euphrat között fekvő forrásban megmosván magát, ez utóbbi azóta oly kellemes illatos kapott, hogy egész környékének levegője tele lett vele. Csodálatos tulajdonságokkal még a Styx vizét is ruházták fel a régiek. Ez az Árkádiában létezett Nonakris hegységének forrásából származott; mérges s emeszto hatású volt, igen hideg, s emésztő ereje miatt sem ércben, sem vasban, sem cserép edényben meg nem lehetett őrizni, mert mindig s mindent feloldott. Csak a lóláb patája volt e viznek szállítására használható. E vizzel akarták nagy Sándort megmérgezni. Az evangeliom egy tóról azt mondja, hogy abba angyal bizonyos időben leszállt s a vizet mozgásba hozta. Olyan, a ki legelőször ment a vizbe megmozgatása után, egészséges lett, ha bármily betegségben is szenvedett volna. Gyógyerővel ruházták fel a régiek az Anigros forrását is, melyben az örült s bőrbeteg Prőtidák megmosták magukat; továbbá is említenek gyógy- erejű forrást az Eliek területén, Heraklea nevű helyiségnél, Cytheron folyó közelében; itt is a beteg mint egészséges jött ki a vízből. A mystika tehát a gyógyforrásokban nem látja valamely természetes erőnek kifolyását, hanem már egyelőre természetfölötti erőt feltételezvén, ezt isteni behatásnak tulajdonitj a. A viz csodálatos hatásairól sok más kivül még ephesusi Rufus orvos irt. ki Kr. u. 07 körül élt. A természetes tárgyak erői az elemektől függnek, az elemekből pedig összetétetnek a testek, úgy hogy ezeknek túl aj donságai rendesen azon elemekre vona t- k o z n a k, a melye k b öl s z á r m a z t ak. így tartozik a vörös epe a fűzhez, a vér a levegőhez, a nyák a vizhez, s a fekete epe a földhez. Hasonlók a lelki tehetségek viszonyai : az ész a tűzre vonatkozik, az értelem a levegőre, a képzelő tehetség a vizre, az érzékek pedig a földre. Az érzéke k maguk, melyeket a magia még a lelki tehetségek közé soroz, szinte beosztatnak az elemek szerint. A látás tüzes, mert tűz és világosság nélkül mitsem láthat az ember, a hallás szellős, mert a hang légrendülés által származik, szaglás és Ízlés a vizre vonatkoznak, mert ennek közreműködő tehetsége nélkül, sem a szaglás sem az ízlés nem mutatkozhatnék, az érzés végre egészen földi természetű, s a szilárd testekhez ragaszkodik. Sőt az embernek modora s tevékenysége is beosztatik az elemek szerint : lassú, nehézkes mozgás a föld-é. félelem, lustaság és álmosság a viz-é, vidámság s nyájas modor a levegő-é. izgatottság s haragos felindulás a tüz-é. Így tehát az elemek mindennek alapul szolgálnak, belőlük minden áll, szerintök minden irányozza magát, mindenben vannak s erőiket mindenre kiterjesztik. Ezen elvhez hűen — mint már lett említve, a tárgyak erői az elemektől függnek. De a tárgyak bizonyos erői elemi természetűek, pl. a megmelegedés. a meghütés, a megnedvesedés s a megszáritás. Ezek első rendő tulaj- donságoknak neveztetnek, s egyedül maguk változtathatják az összes állományt, a mit a többi tulajdonság között egyetlen egy sem tehet. Más
