Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
III. Csodahit, mystika, népgyógyászat
-®£X 49 főzése volt, mely a babona karjaiba dőlt; a kétségbeesés volt az, mely a megmentés körüli vigasztalbatlan bolyongásában mythikus mesékben s titokzatos ösztönökben keresett kielégítést. A szellem s a testnek elerőtr lenedese s a kedély üressége volt ez, mely annyira, volt áthatva a vigasztalás s belső támasz szükségességétől, hogy örömest engedte magát át mindazoknak. kik a habozd elmét megkötni tudták. Azért, mert az érzékiesség s a rabság majdnem az összes középkor mozgó elme volt, mert sem pogányság, sem, kereszténység, sem zsidóság szigorúan nem vált ki s mert ezeknek küzdelmében a kedélynek csillapító biztossága s kielégítése hiányzott: a keleti pogány és a zsidó kabbalistikus nézetek Európában ívj irányt szülhettek, mely, ha az orvostanra alkalmaztatjuk, a régi klassikus orvosi csodahit helyére a mystikus orvostant helyezte. A mystika csak a középkorban nyerte domináló szerepét, de korántsem lehet azt a középkornak kizárólagos vívmányának nevezni. Valamint a takart bájok, melyek titokzatos borítékból áruló alakokat mutatnak, leggyakrabban tudják felkelteni a kíváncsiságot s a vágyódást, úgy minden korszakban a titokzatos homálylyal beborított mysticismus volt az, mely legbiztosabban tudta az emberiséget vezényelni, inig a kutató tudománynak örökös nagy és megdönthetetlen igazságai nem bírtak magúknak mindig tartós utat törni. A magia és a kabbalában, szóval a mystikában épen oly valami rejlik, mely minden gondolkozást már előre tiltván, épen alkalmas arra, hogy mindenkitől, ki egészséges butaság egv részével járó hivő- ségge] megáldatik, legmagasabb emberi bölcse&égnek kifolyása gyanánt vétessék fel, s igy nem csodálkozhatunk azon, hogy a mysticismus rettenetes hatalma a hozzá fogékony elemek 'között tudta magát inai napig fentartani s még kevesebbé szabad csodálkoznunk a felett, hogy a mysticismus becsempészte magát az orvostanba is, hisz mystikus szabályzatok kiterjedésére soha sem létezett kedvezőbb tér, mint amaz, hol a megszemlélés iíern bírta a szándékos vagy véletlen tévedést a lealárcázás súlya által legyőzni s ily tért épen az orvostan nyújtott. Mi a mysticismus s annak az emberi tudás és tehetség különböző területein virágzott kinövéseiről már meghatott, azt egy emberélet felhasználása által sem lehetne körülfogni, s ha ki is mondhatjuk, hogy bármely népnek titkos tana, egy másikéval összehasonlítva majdnem azonosságot mutat, ha ha mondhatjuk is. hogy az ó-keleti, a görög s a középkori keresztény magia lényegében sem tanított mást mint a- zsidók kabbalája, mégsem vonhatjuk el a legmagasztosabb elismerésünknek kifejezését nettesheimi Agrippától, ha tekintetbe vesszük, hogy elég fiatal korában a mystikus iyodalom tömkelegébe rendszerességet tudott hozni s hogy majdnem minden kulturnép titkos tanait legelőször látta el módszerrel. Más források mellett, Agrippá-nak „de occulta philosophia* cimii munkái vezényelnek bennünket a mystikus orvostan megszemlélésénél. A magia arra törekszik, hogy az elemi világ erőit a természetes tárgyak különböző vegyítése utján az orvostanban használja fel. A földet teremtésünk első anyagának, felépülésünk és fentar tásunk legjobb gyógyszerének nevezi. Amellett a négy elem között (a mystika csak annyit ismer) még a viz játszik főszerepet. A mystika sok régi időkből származó efféle csodálatos vizet emlit. így ismerték a régiek a Sybaris folyóját — jelenleg Sibári vagy Ooscile Lucaniá- bau, melvnek vize azt hozta magával', hogy azon lovak, melyek belőle ittak, 4
