Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

I. A régi közegészségügyről

Külön lenyomat a „Gyógyászat1881-ik évi folyamából.

Dr. WEETNEE MÓR, Szempozen.

„Viderent Consules, ne quid respublica detrimenti acciperet!“

Habár a történelmet „történik“ szóból származtatjuk, s az idők folyamán lezajlott események előadásának nevezzük, gyakorlatilag véve ez mégsem más, mint nagyban s egészben az embereknek s azon mozzanatoknak története, melyeken az emberek évezredeken átmentek, s vörös fonalként itt egy és ugyanazon tényező húzódik végig, hogy t. i. emberi esztelenség és bölcseség, emberi erő és gyengeség az örökösen változatlan természettörvényekből vont körre befolyást gyakoroltak. Csak ennek elismerése helyezi a történelmet a hasznos és szükséges tudományok keretébe; elmúlt nemzedékek tetteinek szemlélete s megfontolása intelmül szolgáljon jelenre és jövőre, s miután hibákból nyert tan helyesebb cselekvésre vezessen, a történelem épen uffv szolgál tökéletesítésünkre, mint a hullakémlés a kórismére.

E célra még nem elég a történt dolgoknak száraz elbeszélése, hanem az inditó okoknak s azon elért eredményeknek tanulmányozása itt is irányadó, melyek az emberiségnek részint a természet, részint saját „én“-je által vezényelt cselekvéseiben szerepeltek. Változatlan s azért tulajdonképen mindig egy s ugyanaz maradt természettörvénynek az évezredek folyamán külön- bözőleg alakult jeleneteinek ismeretéből bizonyosan nem fogunk sokat tanulni, legfeljebb e törvény állandóságának meggyőződésére jutunk; de az emberiségnek az állati közönyösség által előmozdított meggyőzetése, vagy pedig szellemi öntudat által vezényelt e törvényelleni küzdelme a történelmi oktatásnak örökös forrása! A történeti eseményekben nem szabad kizárólag kérlelhetlen végzet működését''keresni, s a ki a történet vizsgálatánál e tekintetben eleve beszitt nézetekkel bir, az azon hibába esik, mely az emberi társadalom két főtényezőjében megboszulja magát : az eleve beszitt, végzetileg áthatott nézetek a politikában a „történelmi jog“-hoz vezetnek, a tudományban a dogmatismushoz s a tekintélyekbeni hithez. (L. „Orvostan és történelem* cimü cikkemet.)

Legkevesbbé pedig szabad ilyen eleve beszitt nézeteknek tért engedni az orvostan történelmében; én itt nem annyira az orvostudomány kifejlődési történetét vélem, hanem az orvosi működésnek alapjául adott azon álladéko- kat, melyek kicsinyben egészséget és betegséget, nagyban a tömegek épségét s a járványokat foglalják magukban.

Némileg dívott ezen álladékokat mint az ókornak vagy az idők folyamának egyáltalában sajátságos nemtőjétől függőket előadni, érthetőbben mondva : régibb nemzedékekre nézve a mostantól különböző testi minemüséget s alienált természeti viszonyokat tettek fel s viszonyzatba hozták, a mint ezt főleg az ó- és középkor járványainál találjuk ; de fogjuk látni, lioyy mind ennek nem kellett így lennie. Előttem inkább úgy látszik, hogy természet és em1

a Trim KOTraTRmrnfriYRnT,