Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

I. A régi közegészségügyről

-«Di 10 K>~

egy éjszakán állítottak fel, s tartózkodásuk tartama szerint rendezték be ; a hosszabb tartózkodásra valókat „stativa“-knak nevezték, s bőrök alatt állították, mig a téli táborok jobban lettek megvédve az időjárás nehézségei ellen, s egyáltalában hosszabb használásnál több osztálylyal el voltak látva, pl. armentariummal, váletiidinariummal (beteg katonáknak való kórház). A tábori sátrak rendesen bőrből vagy hártyákból voltak, melyek kötelek által összetartattak; voltak fatámaszaik és gerendáik is (ez utóbbiak a sátrak fölállítására szükségesek voltak). Az állandó és téli táborokban a sátrak dorongokból és lemezekből álltak, de voltak lenből, hiány esetében szalmából; rongyokból és avult ruhából valók is. Egy sátorban lakott állítólag 11 ember.

Konyhákra nem volt szükségük, mert a megedzett köztársasági katonaságnak kenyér szolgált eledelül és konyhai étel ritkán volt vagy soha sem fordult elő; sem hálószobáik nem voltak, sem ágyaik, hanem vagy földön feküdtek, vagy füven vagy almon.

A málhához, melyet a katonának kellett hordani, mindenek előtt az eleség (proviant) tartozott; sokszor fél, sőt egész hónapra valót is vitt magával, mely nehéz kötelesség sokáig tartotta fenn magát. Bizonyosan nem tudni vájjon búzát kaptak s magukkal vitték-e, vagy kisütött kenyeret, melyet „bucellatus“-nak (kétszersült) neveztek; a kiknek e kenyér durva és száraz lett, azoknak néha pékeik voltak a seregben kik f'risen sütették e kenyeret; ez tehát kétszer lett sütve, (a görögök ezt „dipyron“-nak nevezték; Bvzancban „paxamas“, „paxamadium“ volt a neve). A kenyeret bőr- zsákokban, böndőkben hordták.'Igen régi időkben csak oly búzát hordtak magukkal, melyből maguk kézimalmokon lisztet csináltak, mely malmok teherhordó állatok által vitettek a hadsereg után; fazekat és nyársat is vitt magával a római katona.

A gyakorlatok naponta s bármily időben tartattak meg; a kezdők kétszer gyakoroltak, az idősebbek egyszer; erről még a hadvezérek sem képeztek kivételt, pl. Scipio Africanus, Pubi. Valerius, Pompeius, Traján császár. Legtöbbet gyakoroltak a stativ- és téli táborokban, mert ezekben rendesen hiányozott az ellenség s a valódi harc. Eső s az időjárás nehézségei nem hatottak akadályozólag a fegyvergyakorlatokra; ily napokra portikusokat és bazilikákat állítottak fel, melyek könnyen náddal vagy szalmával befedhetők voltak, s melyek alatt gyakoroltatni lehetett.

A fegyvergyakorlatok álltak; 1. az „ambulatio“-ból (menet), 2. »decursio“ (roham,) 3. »saltus“ (ugrás), 4. „natatio“ (úszás), a tengerben vagy a táborhoz közel folyóban. Rómában ez a Tiberben történt, ott az exercitium után úsztak, hogy szabaduljanak az izzadság és portól. Az úszás egyáltalában szükségesnek tartatván, már a gyermekeknek oktattatott. (A fegyvergyakorlatok többi részeit, mint tiszta katonaiakat, itt elhagyom.)

Zsold fejében kapott a katona pénzt, ruhát, s bizonyos napokban különös pontossággal búzát, hogy sem éhséget nem szenvedjen, sem oka ne legyen lopásra vagy elszökésre. A katonának nem volt szabad a búzát eladnia, mert attól kellett félniük, hogy az érte bevett pénzt más célokra kiadná. Kaptak a katonák még sót, hüvelyes főzeléket és szalonnát.

Kétszer naponta ettek; a reggelit minden szertartás nélkül, hidegen és állva, vették be; délben — elegendő bőség esetében — sült vagy főzött húst volt szabad enni. Metellus elhajtotta a táborból a szakácsokat, markotányo- sakat stb., s megtiltá a főzött ételek áruba bocsátását: nem akarta ezeknek könnyű megszerzése által az étvágyat gerjesztetni; de mindenkinek meg-