Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

I. A régi közegészségügyről

€X 8 )CB&menhelye a gyámoltalanságnak, hanem csak vagyonos, tekintélyes s ily embereket soroztak be, kik már magánviszonyaik alapján valahogy tartoztak a nyilvánossághoz. Szegényeket csak szükség esetében vagy Rómának közvetlen közelében kitört háború esetében vettek fel, mikor rabszolgákat is soroztak be. A polgári háborúkban, midőn persze nem maradt arra idő. hogy a harcosok leszármazása s magánügyei vizsgáltassanak meg, annyira került a dolog, hogy még proletáriusokat s azon rabszolgákat, kik szabadon lettek bocsátva, t. i. a .libertini“ és „liberti“-eket-is besorozták; sőt pásztorokat vettek be a lovassághoz.

A hadi tengerészethez egyáltalában hamarább vettek „libertini“-eket és proletáriusokat, mert a rómaiak e szolgálatot nem igen tisztesnek tartották. Lehet — úgy hiszi Lipsius, kit e viszonyok ecsetelésében követek — mert itt több veszély fenyegetett, vagy mert itten kevesebb tér nyilt katonai de- rékségnek kifejlesztésére, vagy féltek talán attól, hogy tengeren a szellem túlságosan elromolna P

Maga a dilectus a konzulok elnöklete alatt a tribünök által vitetett véghez. Rendes viszonyok között a konzulok az illető napot Írásban állapították meg, de ha rögtön kellett történnie s írásra már nem maradt idő, a napnak megállapítása nyilvános kihirdetés utján történt. E napon azon helyiségen. hol a dilectus tartatott, valamijei ki tűzetett, mely addig ott maradt, mig a dilectnek vége lett. A dilect a Capitol areajában tartatott meg, hol más, a háborút illető ügyek is tárgyaltattak. TJgy látszik, hogy e helyiséget a beune lévő szentségi nimbus miatt választották, hogy ez által a kedélyeket könnyebben fogékonyakká tegyék, mert volt ott elég civódás és ellenállás is.

Később a dilect szabadban is tartatott.

A tribusok és osztályokból sorszerint eligáltatott: a felhívott tribus centura-képen lépett előre s az egyes centuriákból névlegesen kihivatott a katona, mig táblán személyleirása (nationale) feljegyeztetett.

A dilectnek e kényelmes és rendezett neme pedig nem mindig s nem minden háborúban alkalmaztatott; mert ellenség közeledésénél vagy rögtön beálló veszélynél tribust és centuriákat ott hagytak és fogták a katonákat a hogy lehetett. A harcosok e nemét „subitarii“-nak nevezték. Róma közvetlen közelében kitört háborúkban előfordult, hogy minden mentegetés vagy korkülönbség nélkül ifjak s öregek hadi szolgálatra kényszerittettek s hogy korántsem az ujoncozás útját választották, a mint az rendes, időben történt.

A dilect alatt nevöknél felhívottak vagy engedelmeskedtek, vagy pedig ellenezték kötelezettségűket; engedelmeskedtek, ha vagy valamely kedvelt hadvezér parancsolt, vagy ha nyereményt Ígérő hadjáratról volt szó. Az engedelmesek (volentes, proni, spontanei) a felhívásra feleltek, minthogy egyúttal a tribünök elé helyezték magukat; az engedetlenek (refractarii) nem feleltek s kihúzták magukat a dologból. Különbözőleg lettek megbüntetve : a konzulok parancsára letartóztattak s börtönbe vettettek; helylyel-közzel, megvesszőztettek, mi pedig csak igen szigorú konzulok parancsára történt; némelykor vonakodásukért vagyonuk elvesztésével bűnhődtek s némelykor a legnehezebb büntetést kapták : a polgári halált, mert mint rabszolgák eladattak s a gyalázattal megbélyegeztettek. De a tribünök sokat változtathattak e büntetéseken vagy egészen ki is játszhatták, mit mint puszta politikai actust itt csak mellékesen érintettem.

A hadi szolgálat megtagadásának oka három alakban léphetett tel; a) kiszabadulás (Vacatio}, mely szinte háromszoros volt; először jött az életkor;