Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)

29

csörgedez, es ki kell még előbb tisztítani az iszapos medrei, ba * mint orvosok, tiszta vizet akarunk meríteni ; — s ha józan mérsékletség mellett is minden jó tanács füstije megy, szilárdan, és rendithetleniil kell fegyvert fognunk minden gaz fortély ellen, — de óvakodva, nehogy azon hibába essünk, melly ellen küzdőnk — t. i. saját véleményünkre esküdni, ha'.zinte az igazság napfény tisztán tiindöklenék is. Át megyek most 4-szer azon hibára, melly kezdő orvosnál épen nem szokatlan, miszerint: orvosszereit gyakran minden igaz ok nélkül változtatg alja, s az adagokkal vagy felette félénken — talán remegve is — vagy igen is merészen bánik. — ,,A gyógymódot mindenkor a betegség és kórjeleknek oka határozza meg ; a betegség pedig — mint tünemény-öszveg — ritkán csalja az 5 ép érzékekkel fölfegyverkezett értelmet annyira meg, hogy az orvos kénleien legyen módszerét megváltoztatni, hacsak azt a szükség úgy nem kívánja.így okoskodol te, édes ügyfelem vonakodva a fölrótt hibát elismerni; s el is nézném talán ezt neked, ha olly lángeszűnek ismerlek vala, hogy te a lényeges kórjeleket a kevésbé lényegesektől megkülönböztetni, és a betegség elrejtett valódi lényét az alakoknak zűrzavaros sorozatából is biztosan kivonni mindenkor képes vagy; de------ez ám a legnagyobb neh

ézség, kivált kezdő gyakornokra nézve, a ki épen midőn a gyakorlat mezején ujoncz, az elmélet élénk színeivel czifrázza föl magát a dolgot is, és mikor némelly idomtalan képekre bukkan, elvesztve lélekéberségéf, kislelkiileg botorkázik ide s tova, s a merről jő a szél, a szerint fordítja köpenyét. Váljon igy áll - e a dolog, egy pár esetből megláthatni: tüdő hártyalobnál eret nyitsz, s a baj gyuladásos természetéhez illő salétromot lágyítókkal redelsz; más nap meglátogatod a beteget, s most — a szükséghez képest — talán vért is eresztetsz;