Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)
30 — azonban a közbe jött gyakoribb híg székelés egy kevés kétséget támaszt benned, — mert nem tudod, — vagy tán csak feledéd, hogy a kérdéses betegség ezen az utón is szét oszolhatik , igy tehát a hasmenésnek kedvező só és lágyító italt félretéteted, és száműzve a hűsítők fejedelmét helyébe olajos egyveleget helyettesítesz , mellyhez — hogy annál bitosabb légy — egy kevéske mákonyt is adsz; és most nyugott lélekkel haza térsz. De alig múlik el fél nap, lélekszakadva futnak érted, jelentvén a betegnek nehéz állapotját. — Honnan ezen véletlen rósz fordulat? Ne ijedj meg, hanem járj mindennek végére; elfogyasztatott ugyan az olajos egyveleg is, és a hasmenés is megszűnt, de a betegség még is uj erőre kapott; — a lélekzés folytonosan nehéz, epesztő a szomj, és kiállhatlan a forróság. — Váljon mit fog itt javaslani a bölcs tanács? —- a szorító egyveleget fogod- e ismételni ? vagy pedig megismerve az ellöbbeni — szükségen kívüli sőt karos — eltérést, vissza mégy a hüvösitő s hashajtókhoz, szabad utat nyitandó a székelésnek ? Ezen gyuladás bizonyosan epés jellemű volt, melly hasüriilések által sokszor szokott eldöntetni; vagy ha nem az volt, váljon lehetlen- e az is: hogy nagy ebéd utáni áthülés mellett, gyuladás, és gyomorbaj összeszövetkezve támadták meg ama kérdéses egyént ? s te pedig csak az elsőt látván meg, csak azt törekszel mint veszélyest kiirtani, — midőn a másik székürités által mintegy önkéntesen készült elenyészni. Ez esetben, a dologhoz mérted volt e habozó ítéletedet, a tény megmutatta. íme más példa: egy fiatul leány a kóbor Venus mérges csapodárkodása közt, roszfajta méhfolyást és dobokat kapót; a kettős, és még el is hanyagolt bajhoz toroklob, és a szerelmi korona diszjelei és csatlakozvák. Te tüstént a megfelelő ellenszerekhez nyúlsz, és a baj eny-