Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)
21 lyeiiiek fejtegetésében papai csalódhatlansággal nem kérkedhetek Minden mellette, és ellene széllé szempontokat méltányolva, mindenkor csak valészinüséggel hozz ítéletet, — megvetve a hányakodéknak példáját, kik a leghomályosabb sötétségben is isteni fáklyeként világítani gőgösködnek, holott magoknak a legvastagabb hályog vakítja szemöket. Azonban, távolról sem kívánom, hogy minden kétes esetben félénken megadd magadat. — Derült arczczal közeledjél a haldoklóhoz is, ki mindenről, csak a remény, s benned vetett bi- zadalomrél nem monda le. — Mielőtt értekezésem első tárgyát bevégezném, szabadjon 7. még egy pontot meg említeni, melly gyakorta nem csak nehézzé, hanem keserűvé is teszi az ifjú orvos pályáját, s ez: « hálátlan telkeknek utálatos huné. — A coi őst az orvost a sziget háláslakéinak fegyvere oltalmazó akkoron dühöngő Artaxeres ellen, Róma a világ város, tisztelt orvosainak nagyszerű disz-szobro- kat emelt. És ma — ? — !----------!! gyakran a legérd emesebb orvos is a tőle elvett jótéteményekért gyalázat, sőt rágalommal illettetik hálátlanul ép attól, ki, — még csak az imént, — legszentebb fogadással es- küvék örök hálát neki; — azonban felejtsük az illy méltatlanságokat. — Azt, kit azon őntadat boldogít, hogy jól és minden erejéből meg tette azt, a mivel tartozott , bizonynyal semmi sem leend, mi eltéríthetné isteni pályájáról, s bárha lesz is egy—kettő, ki jótetei- <let nyomoru pénzével megfizetve hiszi, neked egy szent tűz lelkesítse kebledet — égi fáklyaként világítandó minden lépteidnél.
