Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)

I Onwfan Tafiártésíületi %víth '

Tiiápíft^ ,

ez, minél inkább eltávozott az égészség*as^j|aJyoktól,

annál kevésbé akarja elismerni, bogy az elkövetett libákért mégis kell lakolnia. — Kikerengve minden kér- dezősködést, — aggodalmasan panaszolja , ,szívbajul* tárgyilag azonban semmit elő nem mutatva; s ime, figyelmesen vizsgálódván, úgy találandod, hogy azon szenvedő szív az előhasban fészkel, és a gazdag lakomakor terheltetett meg. Kijelenteni: hogy mindazon bajoknak , mellyekben ö nupysáfja oily gyakran szenved, hőforrása a finom életmód s az általa megszokott fonák életrendszerben rejlik, óvakodjál ám, mert őszinteséged s nyers igazmondásodért kegyevesztésével fogsz lakolni. [Ilyenkor — magadnak tartva tanácsaidat, — kövessd a nagy Hippocrafest, és ama szivnek zajongásait ürítő szerekkel csillapítsd, a kényes beteget pedig utasítsd józanabb életrendve.

Ismét máskor hinak egy 40 eves nőhöz a ki a zárda falai között saját erkölcsössége fólmagasztalt képzetében, ’s kitűnő rangjában gőgösködik. íme görcsös ran- gatódzások, s kicsappangó képzelete agyrémei közt, isteneskedo lázas állapotban kínlódik ő; ugyan ki keresné az illy szörnyű bajnak okát vallásos önzése sérelmében ? pedig ez volt szenvedéseinek eredeti oka, s azok mindannyiszor megújulnak , valahányszor tőle az ő erkölcsi belbecse iránti mély tisztelet megtagadtatik. Az illyetén szerkezetű egyének idegrendszere felette csalárd, kedélyük bizodalmatlan s konok, és gyakran minden orvosi tanácsot kijátszó: Ha az illy vallásos vakbuzgalom kinzotta szörnynél nem volt elég türelmed kihallgatni az ő végetlen kegyes panaszát az embereknek égbe kiáltó elfajultságok ellen, vagy ha talán mások rovására kiemelt saját kitűnő jóságára nézve vele egyet nem értve, vigyázatlanul s komolyan arra figyelmezteted, miszerint az ő kedélye a babona s cm-