Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

séges állapotban lévő embernél sajátságos minőségében fenn kell tartatnia.

Ezen erjedő lágy massának hig folyékonyabb része, az emésztő csövezet falain keresztül, beszűrődik a nyirk- és véredényekbe; vastagabb üledékes része pedig a vég- belen mint bélsár kitólatik.

A megszűrt folyadékban az erjedések változott mennyiségben és minőségben sőt további erjedési elágazásokban. bomlásokban és összetételekben ismét elő- állanak, a vér- és nyirkfolyadékban képződött élesztő- sejteikkel együtt. E sejtek közül némelyek, a veres vérsejtek, szabad élenyt vesznek fel mint az eczet-bakteriák is; mások pedig szabad élenyt nem kívánnak, mint a szeszes erjedésnéli élesztő-sejtek. A vér- és nyirkedé- nyek tehát egy második erjedési köz-edényt képeznek, hol a köz-erjedés már egyszeri keresztül szürődés után történik.

E második edényből, ennek falain át, újból keresztül szűrődik az erjedő folyadék az illető szövetek közébe, mint harmadik erjedési helyre s igy tovább.

De már a harmadik, negyedik sat. erjedési helyeken a folyadékok nyugodalmasabb állapotba, mint megannyi öblökbe jutván, az élesztő-elemek ráérnek leülepedni, sőt ezek a villany- és delenyáramlatok s egyéb feszültségi állapot által, mint az izombakteriák s más sejt-rakodmányok is, mintegy delenyes állapotban levonatnak és lefogva tartatnak.

A két első edényben ugyanis az összes erjedő massa folytonosan mozgásban, kavarodásban és keveredésben van. De a többi edényekben, hova az erjedékeny folyadék további szürődések útján jut, általában véve, sokkal nagyobb nyugalommal történik az erjedés. Csak a hólyag alakú nagy hártyás zacskókban, melyeknek kettős rétülete boritja a beleket, szívet, agyrészeket és Ízületeket, van még jelentékenyebb mozgatásnak kitéve az erjedő folyadék.

— 96 —