Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

Előértesités

V

ezen egyszerű és indokolatlan nézetük tisztán ösztön - szerüleges volt, és alig határoztatok meg jobban mint a Hippokrátesé (460—370 kr. e.), ki a betegségeknek meggyógyúlhatását a test nedveinek bizonyos fővési (erjedési) folyamata utján vélte lehetőnek.

Az élet-erjedési nézetek ösztönszerüleg felvillantak már régen, igen; de ismét minden nyom nélkül kialudtak. Mert az illető mélyen belátó orvosok oly időkorban éltek, melyben sem az élet szerves elemei górcső utján, sem pedig az erjedés miben volta, a vegytani idevágó ismeretek hiányában, nemcsak túdva de még sejtve se lehettek. Ehrenberg Chr. Gottfriednek nagy munkája 1838-ban s utánna a górcsői élő valóságok egész világa sokkal későbben jutott az emberi tudalom körébe, s a levegőben lévő élenynek felfedezése Priestley által 1774-ben, miből mint forrásból a chemiai ismereteknek mostani egész tengere buzgott ki, egy telyes évszázaddal később történt a Sylvius halála után. Azért Sylvius ezelőtt 220 évvel és a nagy Hippokrates ezelőtt 2250 évvel, mondhatni, csak sejtették és megálmadták azt, hogy az élet épsége és bomlása, egészségünk és betegségünk, erjedésben alapszanak; mit mi a jelen chemiai ismeretek s az összes orvosi, élettani és phy- sikai tudományok alapján, az erjedések és gyógyászati tapasztalatok terén, negyed százados buzgalom és forgalom után szerzett csekély erőnkkel önállólag, határozottan körvonalozott adatokban felmutatni akarunk.

k elmutatni akarunk úgy, hogy abban a nem orvos konyha-, pincze- és mezőgazda vagy gyáriparos is biztos vezető fonalat nyerjen az egészség fenntartásának, a gyógyításnak és gyógyászati eljárásoknak eddigi bizonytalan és tévesztő utain.

A szerves és szervetlen világból vett mérgeknek a bennünk lévő különböző anatómiai elemekre, vagyis, élesztő sejteinkre való különböző hatása, miként a szövegben előadjuk, mutatja a szerves és szervetlen mérgek