Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

II. A gyógyászat történelméből azt látjuk, hogy annak minden törekvései, ösztönszerüleg, az emberbenlévő élet-erjedésnek rendezésére voltak irányozva

37

E mellett Schroth megvonta- betegeitől még a kellő táplálékot is, mi által az élesztő sejtelemek táplálékot se kapván az erjedés még inkább gátolva lett, annyira, hogy, miként a must élesztőnél is tapasztalható, magok az élesztő sejtek vagy is a szerves szilárdabb elemek önmagukat emésztették fel. Mi természetesen a betegek nagy elsovTányodását és elgyengülését eredményezte. Kedvező eredmény csak azon esetekben volt, hol a betegek további folytonos gyengülése mellett a beteg részekbeni fölerjedés aránylag nagyobb mérvben csökkenvén, a betegség a beteg végelgyengülése előtt megszűnt. Azért az újabb természetes gyógyászok kénytelenek lettek Priesnitz és Schroth között a helyesebb és czélszerübb középutat választani, s gyógykezeléseikben valóban biztosabb eredménynyel is dicsekedhetnek.

Midőn kétezer évi tapasztalat tesz tanúságot, er- jesztési elvünkkel egyezöleg, a felől, hogy a természetes gyógymód az idült betegségekben üdvösebb, akkor tagadhatlan igaz az is, hogy heveny esetekben a természetes gyógymód, csak magára alkalmazva, legfölebb némely csekélyebb jelentőségű vagy helyleges bajokban segithet.

Minden jelentékenyebb általános testi betegségekben és nagy fokú tartós lázas állapotban, a természetes gyógymód mellett egyszersmind a gyógyszeres kezelésnek sem lehet kimaradni a nélkül, hogy a betegnek többé-kevésbé káros következményeket ne okozna a gyógyszereknek merőbeni kihagyása vagy elkerülése. Valamint az erjedő must erjedését, saját tapasztalatom szerint, képesek vagyunk kénsavas chinin , jodkali, bromkali, calomel (glycerinben oldva), sublimat, mustárliszt, savak (carbolsav, salicylsav, kénsav), nyálka, glycerin, borsforrázat, fahéjnak, hagymának, foghagymának, tormának, reteknek sat. forrázata, kámfor sat. sat. hozzáadása által gyengíteni, sőt el is szüntetni ; úgy