Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
Előértesités
IV A gyógyászat titkai tehát, nem annak nagyobb és különös természetű nehézségeiben, hanem az emberi társadalmak természetellenes kinövéseiben, a puszta hir, kegy és szakavatatlanság által pazarolt kiváltságolásokban, a könnyen-hívésnek és járatlanságnak titokkal kedves és kényelmes takargatásában stb. rejlenek. Minden tudományunk csak a hasonló esetek és jelenségek ismétlődésének felismerésében áll. vagyis az induktiv tapasztalatok szerzésében gyarapodik. Ne csodálkozzék tehát az orvos azon, hogy az -élet-erjedést, jelen munkám szövegében, összehasonlítom a szőllő-must erjedésével, s az ember egészségének ápolását s betegségének kezelését párhuzamba vonom a must-erjedésének rendezésével. E párhuzamot önálló tapasztalataim után induktive és tárgyilag mutatom fel; és ezen mint reális akipon nyugvó elméletemet, hogy méltó figyelembe vegye az orvos és ne sötétben vakon bámulja a nem orvos, megvilágítás és támogatás végett felhozom a gyógyászat évezredes múltjának nézetemmel historiailag egyező eredményeit s azzal okszerű összefüggésben feltüntetem a gyógyszertan, gyógykezeléstan és egészségtan jelen követelményeit. Minden észszerű gyógyászati módok és minden helyes egészségtani szabályok közös alapot és kiindulást csak zymotikus téren nyerhetnek, különben vagy semmisek és hasztalanok vagy ártalmasak. Minden élő szervezet a földön csak erjedés utján létesülhetvén, s továbbá minden anatómiai élő elemek, ideg-, izom- s egyéb sejtek bennünk mind megannyi élesztő sejtek szerepét viselvén, bizonyos élő alsóbb rendű szervezeteknek, például némely bélférgeknek, önkeletkezhetése és tenyészhetése az emberi testben többé kérdés tárgya se lehet. Sylvius Ferencz Deleboc s utánna több hires angol és olasz orvosok is voltak a 17-ik században, kik az erjedést az élet-jelenségeinek alap-okául tekintették, de
