Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
V. Az összes therápia és therápeutika, vagyis a gyógykezelés és gyógyszerelés tudománya és mestersége, nem egyéb mint erjedést rendező eljárás. Azon gyógyeljárások, étkek, italok és gyógyszerek, melyek az erjedést általában, különösen pedig a must-erjedést és az emberbeni élet-erjedést erősbitik és előmozditják vagy gyengitik és gátolják
162 szetesen a meleg- és vilany sat. is értendő, minőleges és mennyileges megváltozása. Billroth is tapasztalta, hogy például a rohadni indult állati részeket tartalmazó folyadékhoz, miben bakteria-féle hosszúra nyúlt sejtek vannak, ha czukrot kellő mennyiségben adunk, a bak- teria nyúlt sejtei gömbded sejtekké, szóval a rohadást jellemző elemi szervezetek csirái czukor jelenlétében gömbded élesztő-féle sejtekké, czukor hiányában pedig hosszú, pálcza idomú bakteriákká vállnak. Általában az erjedésnek, legyen bár ez éledés vagy rohadás, folyamatát s ezzel együtt szervező voltát, tehát jellemző élesztő-szervezetét is egyaránt gyengitik és gátolják bizonyos anyagok, miket erjedéselleneseknek, erjedést gyengitöknek vagy gátlóknak nevezünk. Ezen erjedést gátló szerek, a mennyiben a készen talált élesztő szervezetekhez adatván, ezeknek további működését és elváltozását megakadályozzák, de a szervezet hulláját vagy vázlatát megtartják és további bomlásba menni nem engedik, annyiban erjedés-ellenes szereknek s egyszersmind rohadástól védő, conserváló szereknek is neveztetnek, minők egyike például a szesz is, melyben az emberi s egyéb állati izom- vagy egyéb hullarészek hosz- szas időn keresztül formájukban, mondhatni változatlanul, megtartatnak. A mennyiben pedig a conserváló, vagyis erjedésellenes szerek egy erjedésbe menni képes, de erjedésbe még nem indult, tömegnek erjedésbe indulását s ezzel együtt az éledést vagy rohadást jellemző élő elemi szervezeteknek, az élesztőknek, felléptét és tenyészetét meggátolják, annyiban ragály-ellenes antimiásmáticus, anti- contágiosus vagy rohadás-ellcnes antisepticus szereknek is tekinthetők. Ha pedig a miásma és contágium a légben, vizben vagy egyéb élő vagy élettelen testben, már meglévőnek s egyszersmind életképesnek feltételeztetik, a mennyiben ezen életrevalóságot és további kifejtésre képességet a ragály-ellenes szerek elölik vagy elveszik,
