Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)

I. Mérges vegyi temékek - 3. Mérges fémek

3*

időt igényel és okvetet]énül az orvos dolga leszen, mert az egyes tünetek gyógyítása a legpontosabb szaktudást kivánja. Hogy csak példát említsek: az ólomkólikát és szorulást nem hashajtóval, mint rendesen, hanem ópiummal kell gyógyítani; a bénulások szakszerű villanyozásokra teljesen gyógyulnak; az ólomnak a szervezetből való gyors és teljes kiűzésére hosszú, nehány heti jódkúra és kénes meleg fürdők szükségesek.

Kellő egészségügyi, hatósági intézkedésekkel, s a munkások kitanításával (kézmosás, ruhaváltás, munkahelyiség szellőzése, otthon étkezés) a krónikus ólommérgezésnek még az ólomhutákban dolgozóknál is elejét lehet venni.

Rézmérgezés.

A rézmérgezés egyike a gyakoribb háztartási mérgezéseknek. Legveszedelmesebb mérgezések azok, a melyek öngyilkosoknál szoktak kifejlődni rézgálic (kékkő, rézszulfát) bevétele után, melynek halálos adagja 10 gr.-ra tehető. Réz- gáliccal szokták peronospora ellen a szőlőt is permetezni, s az ilyen szőlővel is megtörténhetik enyhébb mérgezés. Ritkábban fordul elő