Vámossy István dr.: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet (Pozsony, 1898)

Bevezetés

BEVEZETÉS.

A betegápolás, a szegények és elaggottakról! gondoskodás az ókorban majdnem ismeretlen vala. A kereszténység terjedésével kezdődik a betegek és szegények rendszeres ápolása és ellátása. Kórházak az ókorban nem léteztek, még kevésbbé az elaggottak és keresetképtelenek befogadására szolgáló intézetek. Igaz ugyan, hogy a szegényügy már a zsidók törvényhozását is foglalkoztatta s a rómaiaknak is sok gondot adott, de tulaj donképeni, kizárólag a betegek és keresetképtelenek czéljaira emelt intézetek csak a kereszténység magasztos eszméinek befolyása alatt keletkeztek. Részben magánosok, részben az egyházi rendek emelték az első kórházakat. Kezdetben a betegek ápolása s a szegények, elaggottak ellátására közös intézetek létesültek, melyek többnyire a bibliai Lázár után nyertek elnevezést.

Leghíresebb ily fajta intézet volt a szt. Balázs kappadociai érsek által 370. Kr. u. körül Cäsaraea kapui előtt emelt úgynevezett Basilias, melynek a zarándokok, idegenek befogadására s a szegények, elaggottak ápolására szolgáló épületrészein kivül külön szorosan vett kórházi osztálya is volt orvosokkal, betegápolókkal s egyéb személyzettel. Ennek mintájára építette

I. Alexius császár Konstantinápolyban az Orphanotro- plieumot, mely 10.000 beteget és ápolásra szoruló, keresetképtelent volt képes befogadni. A betegápolás czéljaira alapított keresztény rendek tehát a felebaráti szeretet gyakorlásában már ismert nyomokon haladhattak.

A continens legrégibb kórházainak egyike a most is fennálló Hotel-Dieu Párisban, melyet már 829 körül említenek. Nem sokkal később létesült a pozsonyi Szt. Lászlóról nevezett betegápoló intézet is; körülbelül egykorú a londoni szt. Bartholomäus betegápoló intézettel,