Vámossy István dr.: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet (Pozsony, 1898)

Bevezetés

BEVEZETÉS.

mely 1102 körül épült. Pozsonyban intézetünk évszázadokon keresztül az egyedüli kórház volt, jóval később települtek meg városunkban az irgalmasok, 1669-ben, az Erzsébet-szüzek, 1732-ben, egyházi rendek, melyek kizárólag betegápolással, zarándokok, keresetképtelenek ellátásával külön e czélokra emelt intézetekben foglalkoztak. A városi lazareth, jelenleg is városi szegényintézet, a XVIII. század közepe táján létesült.

Intézetünk a Pozsony szab. kir. városban s talán az egész országban létező, a liumanismusnak szentelt intézetek között a legrégibb. Már magában véve ezen körülmény is elegendő ok volna arra, hogy sorsát főbb vonásaiban megismertessük. A pozsonyi polgárság azonban egyebeknél fogva is büszke lehet, hogy a Szt. László által alapított betegápoló intézet még ma is, annyi viszontagság és balszerencse után fennáll.

Hálatelt szívvel kell e lapokon megemlékeznünk

I. Ferdinánd királyunkról, kinek atyai gondoskodása és kifogyhatatlan jósága megmentette az intézetet az enyészettől. Nem kisebb hódolattal és hálával tartozunk V. Ferdinánd apostoli felségünknek is, ki 1880-ban letéve intézetünk új épületének alapkövét, azt legkegyelmesebb anyagi és erkölcsi pártfogásában részesítette.

Ki keilend azonban majd emelnünk a pozsonyi polgárság nemes jó szívét is. Óhajtjuk, hogy ezen alkalmi irat a Szt. Lászlóról nevezett pozsonyi polgári betegápoló intézet sorsának vázolása mellett, tulaj don- képeni czéljához: Pozsony szab. kir. város polgárainak rátermettségét bár gyenge tollal, de annál erősebb akarattal hirdetni, az epigonokat az elődök nemes példáinak követésére buzdítani, őket a keresztény felebaráti szeretet erényének gyakorlására felhívni — közel juthasson.

7