Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
435 eltűnnek. Azonban az ősidők óta híres térjék (vagy theriaca), amelyet a szerészek óriási mennyiségű alkatrészből nagy ünnepély kíséretében állítottak elő a közönség láttára, még állandóan megmarad a francia gyógyszerkönyvnek XIX. századbeli négy egymás után következő kiadásában, \ alamint az egykorú spanyol és olasz gyógyszerkönyvekben is. Az ősrégi térjék a francia gyógyszerkönyvben utoljára az 1884. évben fordul elő! Csak az 1908. évben határozták el végre, hogy törlik ezt a készítményt, amely az orvosi és gyógyszerészeti művészetben pár ezer év óta ismeretes leghíresebb és legkülönösebb készítmények egyike.* 1 Ámbár a XVII. században az orvostudomány kétségtelenül előrehaladt, a »nagy század« maradisága mégis nem egyszer karöltve járt a teljes elvakulással és visszaeséssel. A maradiság menedékhelye és hajléka a párizsi orvostudományi kar volt. Ez igen nagy szakbeli és értelmiségi monopóliummal bírt, főleg Franciaországban, de a XVII. és X\ III. században Franciaországból sok mindenféle sugárzott szét egész Európába (1). 1 Delépine ; Les transformations des pharmaeopées frangaises. Rév. d’histoire de la pharmacie, 1931, 9—10. sz. gyógyszerek idejében óvatosnak kell lennünk Ruland könyvének megítélésében.« Lgyéb állati anyagokkal is gyógyítottak; így medveepét (fel ursi) régente mint epilepsia ellenes szert alkalmaztak; ez a múlt század elején még hivatalos volt a görög gyógyszerkönyvben. Magyary-Kossa (M. III. 360. lap, 1313. pont) sok hasonló szert talált a régi csíziókban és kalendáriumokban; a í eszelszky-iéle 1799. évi Százesztendős Kalendarium ökörganéjt ajánl gutaütés, seregélyfürdőt pedig szembajok ellen. (1) Magyarországon a XVI. és a XVII. században még nem volt egyetemi orvostudományi kar; a magyar ifjúság egészen a XVIII. század végéig csak külföldön szerezhette meg az orvosdoktori oklevelet. Külföldi tanulmányútra kelt magyar ifjak nem kötötték le magukat egy országhoz, hanem egymás után felkeresték az akkori európai egyetemeket. A páduai, prágai és bécsi egyetemeken kívül a XVI. század első felében épúgy, mint a XV. század végén szerették felkeresni a krakói egyetemet is, később inkább a németországi (Wittenberg, Lipcse, Helm- stadt, Altdorf, Halle, Odera melletti Frankfurt, Jéna, Tübinga, Erfurt, Strassburg, Greisfwald) és a bázeli egyetemen tanultak; a XVII. és a XVIII. században leikeresték a hollandi (Leiden, Utrecht, Franeker, Harderwijk), belga, francia és angol egyetemeket is. Az akkori orvoshiányon a magyar városok úgy segítettek, hogy az ifjakat ösztöndíjjal küldték ki külföldre tanulni; különben néhány külföldi egyetem maga is adott ösztöndíjat a magyar diákoknak. Számos magyar főúr is gondoskodott az ifjúságról, sőt a kevésbbé vagyonosak között is akadtak pártfogók. A külföldre készülő ifjakat gyakran kiutazásuk előtt már itthon bevezették az orvosi tanulmányokba, különösen az olyan gymnasiumokban, ahol orvosok is tanítottak; de voltak olyan orvosok is, akik valóságos orvosi magániskolát tartottak fenn és az ifjakat gymnasiumi tanulmányaik befejezése után rendszeres orvosi kiképzésben részesítették, úgyhogy a diákok már mint félorvosok kerültek ki külföldre, ahol aztán könnyen megszerezték az orvosi oklevelet. Számos magyar orvos volt egyszersmind gymnasiumi latiár; közülük Dalsaráti Vitus János, Kyr Pál, id. Pápai Páriz Ferenc orvosi és egészségtani ismeretekre is megtanították tanítványaikat a felsőbb osztályokban. Balsaráti Vitus János (1529—1575) Dombegyházán született; 1549-ben Wittenbergbe ment tanulni, aztán Olaszországba, Bolognába, Páduába; különösen a növénytanban tűnt ki; orvosi oklevelének megszerzése után V. Pál pápa udvari orvosául hívta meg, de 6 hónapi működése után Perényi Gábor hívta meg háziorvosául. Liszka községben lelkészként is működött, innen Sárospatakra hívták lelkészül és az ottani kollégium igazgatójául; mint ilyen orvosi ismeretekre is megtanította tanítványait; Magyar Chirurgia, a seb gyógyulásnak mesterségéről írt négy Könyvek című, a régi magyar nyelv szempontjából is nagyon becses müve sajnos elkallódott. — Kyr Pál (XVI. század) Brassóban folytatott orvosi gyakorlatot, e mellett Honter Jánosnak brassói iskolájában a philosophia tanára is volt; ilyen minőségben egészségügyi dolgokat is előadott tanítványainak, akiknek használatára egészségtani tankönyvet is írt; ennek címe: Sanitatis Studium; ez volt 28’
