Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)

E. Az újkori orvostudomány

359

csillapítási mód a tüzes vassal való égetés volt, ez azonban nagyon gyakran sebszövődményekhez vezetett. Páré már aláköti az ütőereket, és az ő példája nyomán a XVI. században lassankint egyebütt is használatba jön ez a helyes és jobb eredményekkel járó módszer.

A XVI. és XVII. században a sebészet fejlődésének feltételei különösen Franciaországban voltak kedvezőek, mert a királyok a gyakori háborúkban rászorultak a sebészekre és őket pártfogásukba vették. A középkori Sz. Kozma Kollégiumnak1 nevét Sebészeti Iskola (École de Chirurgie) elnevezéssel cserélték fel. Rendkívül nagyjelentőségűvé vált az 1686. évben XIV. Lajos műtéti kezelést igénylő betegsége.2 Nevezetesen, a királynak 48. életévében hosszadalmas, semmiképpen sem gyógyuló sipolya képződött a végbélnyílásnál (fistula ani). Ez annak a végbélnyílás táján levő tályognak volt a következménye, amely kifelé fakadt fel és röviddel azután, a hibás gyógykezelés (a kedvelt kutaszolás) következtében, befelé a bélbe is, egy másik, mesterséges csatornát, vagyis sipolyt alkotott. Minthogy Richelieu bíboro-s 44 évvel azelőtt ugyanebben a betegségben halt meg, egész Franciaországot aggasztotta a király betegsége. Különböző

1 V. ö. fentebb a 302. lappal.- Deguéret E.: Histoire médicale du grand roi, 1924.

144. ábra. Páré Ambrus artériát köt le (Chartran T olajfestménye a Sorbonne épületében.)