Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)

A szerző előszava

Ez a könyv az egyetemes orvostörténelmet tartalmazza. Nem ismertetem benne a lengyel orvostudomány történetét. A hazai történelem sokkal fontosabb tárgykör, semhogy elférne ebben a kis terjedelmű kézikönyvben. Az orvostudománynak lengyelországi történetét külön kellene megírni az egyetemes történelem és a hazai művelődés történelem alapján. Természetesen, az újkori időkről szólva, felemlítek bizonyos számú lengyel nevet, különösen a XIX. századból, elsősorban azokét, akik Lengyelország határain túl jutottak jelentőséghez. Ezt részben annak az — egyébként nehéz és távoli — célnak érdekében teszem, hogy majdan össze lehessen foglalni a lengyelek érdemeit a nemzetközi vagy más országok orvostudományának fejlődése lerén a XIX. században és a XX. század első negyedében.

Fejtegetésemmel eljutok az utolsó időkig, azzal a megszorítással azonban, hogy ma is élő tudósokról egyáltalában nem írok.

Arra törekedtem, hogy előadásom könnyű és érthető legyen, ellentétben sok idegen, nehézkes kézikönyvvel. Olyan tárgykör tanszékét töltvén be, melyet azelőtt szinte egyáltalán nem adtak elő, fejtegetésem könnyedségével akartam serkentőleg hatni hallgatóimra és olvasóimra. Krakóban szokásba jött, hogy már az első éves orvostanhallgatók is eljárnak az orvostörténelmi előadásokra. Ennek megvan a maga haszna : az orvostanhallgatóknak az

I. évben sok idejük van ; a gymnasiumból magukkal hozott humanista hajlamuk érdeklődésüket a történelem felé irányítja, de ez az érdeklődés idővel ellanyhul; azonfelül az orvostanhallgatóknak történelmi bevezetése az orvosi tanulmányokba egyszerre széles látókört tár fel előttük, és ez később is hasznukra lesz ; végül azok az orvostanhallgatók, akik nem tanulják meg idejekorán az orvostörténelem egyes részleteit, később egészében véve meglehetős terjedelmes tárggyal állnak szemben, és ezzel megbirkózni nincsen idejük. Ezért úgy vélem, hogy az orvostanhallgató az I. évben megtanulhatja és meg is kell tanulnia az ókori orvostudományt. Az ő számukra írtam könnyen érthetően és világosan kézikönyvem I. részét. Több mint

1.000 olyan emberrel beszéltem, akik nálam vizsgát tettek le az ókori orvos- tudományból, és azt tapasztaltam, hogy az orvostanhallgatók még ezt a könnyű tanfolyamot is meglehetős nehéznek tartják, mert mélyebb elmélkedést és megértést követel, pedig igazán nehezebb csak felsőbb éves orvos- tanhallgatóknak szánt újkori orvostudomány története.

Átadva olvasóimnak e könyv III. részét a 2 előző résszel együtt, tudatában vagyok annak, hogy nem egy időben megírt művem több szempontból talán nem mutatkozik egységesnek. Ennek azonban másfelől az a jó oldala van, hogy lehetővé tette a szerzőnek az egymást követő részek megírásánál azt, hogy felhasználja fokozatosan szerzett tapasztalatait. Ezért rendkívül nagy hálával tartozom valamennyi igen tisztelt bírálómnak, akiknek véleménye mindig buzdított és serkentett a tovább dolgozásra. Külön kell köszönetemel nyilvánítanom dr. Sieradzki Vladimir tanárnak azért a részletes bír ílatáért, amelyet az első 2 részről közölt a „Polska Gazeta Lekarska -ban. Örömmel fejezem ki köszönetemet közelebbi munkatársaimnak és tanítványaimnak is, dr. Bilikiewicz Tádé magántanárnak, akivel nem egyszer alkalmam volt megbeszélni az egyes themákat és akinek megjegyzései mindig széles látókörről tanúskodtak, továbbá sok fiatalabb tanítványomnak, akik a correcturánál és a tartalommutatók összeállításánál voltak segítségemre. Örömmel említem fel, hogy még a legfiatalabb tanítványaimmal folytatott beszélgetéseimből is nem egyszer olyan nézetek alakultak ki, melyeknek utóbb ebben a művemben adtam kifejezést.