Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
A szerző előszava
IX. nélkül valók ; ennek híján pedig nem lehet megfejteni ezeket a kérdéseket. Ilyen módon nagy jelentőségű tárgy szerepéhez jutott kutatásaimban az orvostörténelem ; csak ez vet helyes világosságot a művelődéstörténet e terjedelmes fejezetére, pedig ez époly fontos, mint amilyen titokzatos, és egyszer megrendítő borzalmaival, máskor mennyei magasságba emeli a lelket. Nem szándékoztam foglalkozni sem az Egyház történetével, sem a vallások történetével. Ha azonban mégis nem egyszer érintenem kellett ezeket e themákat, ezt csak azért tettem, mert ilyen háttér nélkül az orvosi dolgok, a középkori ember különös élettana és még különösebb kórtana a levegőben lebegett volna és teljesen érthetetlen lett volna. A középkori neurosisokról és psychosisokról szóló fejezet szokatlanul hosszú és meghaladja azt a mértéket, amelyet az ember kézikönyvtől elvár. Magam is ezzel a szemrehányással illettem magamat, mielőtt sajtó alá adtam a munkámat. Nem tehettem ezonban másként. Majdnem ismeretlen, zavarosan és irányzatosan leírt jelenségekről nem írhattam röviden. Nem hagyhattam figyelmen kívül ezeknek a jelenségeknek kulturális, bölcseleti és vallási hátterét; részletes orvosi elemzést kellett nyújtanom, mindenekelőtt pedig legelső kötelességem volt: tényekkel szolgálni. A tények előadásának leghelyesebb módja, ha az ember a kútfőkből meríti azokat. Meg akartam győzni az olvasót arról, hogy az, amit írok, nem légből kapott, hanem hitelt érdemlő. Ezért közöltem az egykorú iratok alapján néhány hiteles esetet. Az a benyomásom, hogyha elhagytam volna, vagy lényegesen megrövidítve közöltem volna azokat, annak a szemrehányásnak tettem volna ki magamat, hogy olyan tényeket csoportosítok, melyeket nem közöltem, és amelyek talán meg sem történtek. Mielőtt a középkori neurosisokról és psychosisokról szóló fejezetet véglegesen beiktattam a könyvembe és az 1932. évben a nyomdába adtam a dolgot, egyideig az volt a szándékom, hogy külön monographia alakjában közlöm ezt a fejezetet és majd utólagosan összefoglalva és kivonatokban adón elő a kézikönyvemben. Úgy véltem, hogy ebben az esetben, idézve a részletes monographiát, összefoglalóan és röviden írhattam volna. A könyvkiadás mai nehézségei azonban, valamint az az aggodalom, hogy az összefoglalás mégis a plastikusság rovására megy és megrontja a közleményeim hitelességét, arra bírtak, hogy felhagyjak ezzel a szándékkal. Arra törekedtem, hogy fejtegetéseimet ne terheljem meg túlságosan anyaggal, hanem azok annak a képét nyújtsák, ami megtörtént, és azonfelül gondolkodásra serkentsenek. A mindenkori gyógyászat bölcsészeti jellemzését és elemzését sokszor állítottam oda háttérül, abban a meggyőződésben, hogy nem lehet megérteni egy történelmi korszakot, ha az ember nem érti meg annak bölcsészeti alapjait. Ezért egész fejtegetésemen, a kezdettől a befejezésig, bölcsészeti vezérfonal vonul végig, amit előre hangoztat és bejelent a „bölcsészeti szempontból nézett* műnek már a címe is. Erre a felfogásra serkentett még évekkel ezelőtt Petersen (lásd a Bibliographiát), de fejtegetésem rajta lényegesen túlhaladt, és ebben már nem követtem senkinek sem a nyomát. Az LII. fejezetben az egyes orvosi tárgykörök ismertetésénél arra szorítkoztam, hogy külön-külön közöljem minden tárgykörről az elemi ismereteket. Ki akartam mutatni, hogy általában miként fejlődött ki minden egyes tárgykör az orvostudomány történetében. Aki ki akarja mélyíteni valamely tárgykör történetét, az további útmutatásokat fog találni a könyv végén levő bibliographiában.
