Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)

A szerző előszava

orvostörténelmi kézikönyvek : idetartozik az alchemia, amely szorosan össze függ a hajdani orvostannal és amelynek ezért elég sok helyet szenteltem idetartozik a körülmetélés egész kérdése és gyakorlata; ez olyan tárgy melyet bizony ismerniök kell az orvosoknak, és amely a történelemből sár jad ; idetartoznak a középkori neurosisok és psychosisok ; ezeket a szellemi élet történetében olyan fontos jelenségeket vagy nem értik meg az emberek, vagy tévesen értelmezik, ha nem magyarázzák orvosilag. Ez a fejezet, tekin­tettel azokra a méretekre, amelyeket ebben a kézikönyvben elfoglalt, bővebb magyarázatra szorul. Evekkel ezelőtt, mikor a hajdani betegségekről szóló előadásaimra készültem, meggyőződtem arról, hogy amíg a poklosság, a syphilis, a „fekete halál“, a „lengyel fürt“ általában felderített betegségek, addig teljesen isme­retlenek és felderítetlenek a hajdani psychoneurosisok, különös, ma szinte elő sem forduló tüneteikkel. És mégis, az emberek elmealkata, amely hajdan ilyen psychoneurosisokhoz, tömegpsychosisokhoz vezetett, manapság sem más, mint akkor volt, és egyáltalában nem állíthatjuk, hogy jelenleg már nem fejlődhetnek ki a hajdanihoz hasonló állapotok. Hogyne kellene ezt tudnia a képzett orvosnak ! A néhány év előtti tömeges vísio-járvány, mely Slupiá- ban fellépett, megerősített abban a meggyőződésemben, hogy ez olyan thema, amely minden pillanatban actuálissá válhatik. Mi manapság mosolygunk a varázslaton és a boszorkányokon. A nép azonban maradi és elhagyott falu­helyen még manapság is lehet találkozni középkori nézetekkel. Hogy ezek­kel szembe lehessen szállni, először meg kell érteni azokat. A háború utáni Lengyelországban feléledő kolostori élet olyan gócokat teremt, amelyekben az élet majdnem ugyanolyan légkörben folyik le, mint amilyen a középkori monostorokban uralkodott. Egyszer beszéltem egy fiatal orvossal, a kislengyelhoni asketa-monostorok egyikének háziorvosával. Ő maga jegyezte meg, hogy egyáltalán nem ért meg egyes betegségeket, és hogy nehezen talál megfelelő módot arra, hogy megértethesse magát az új­kori asketákkal és meghallgatásra találjon náluk. Mikor néhány év előtt ismeretesek lettek a konnersreuthi Neumann Teréz stigmái, kezdtem elmélyedni ennek a problémának irodalmában, tanulmányoztam a középkori asketák életét és arra a meggyőződésre jutot­tam, hogy a stigmákat, ezeket az asketáknál, bár rendkívül ritkán, de két­ségtelenül fellépő testi tüneteket, általában a psychoneurosisokkal, párhuza­mosan, a középkori gondolkodás alapján kell szemügyre venni. Ily irányú további tanulmányaim kimutatták, hogy a középkorban az ú. n. boszorká­nyoknál vagy a megszállottaknál más olyan testi tünetek is léptek fel, ame­lyek első pillanatra szintén nehezen magyarázhatók. Mindezt csak akkor tudtam rendbe foglalni, megmagyarázni és orvosilag egymással kapcsolatba hozni, amikor a Charcoí-féle klinika közleményeihez fordultam. Ilyen módon jött létre művemnek a középkori neurosisokról és psychosisokról szóló ter­jedelmes fejezete. A psychosisokra vonatkozó tanulmányaim eltartottak néhány évig. A világirodalomban, az orvostörténészek műveiben szinte semmi segítségre sem találtam, mert ők igen röviden végeztek ezekkel a problémákkal vagy egészen figyelmen kívül hagyták azokat. Leginkább Haeser, továbbá Dupouy írt erről, de az ő fejtegetéseik töredékesek és nincsen 'történelmi hátterük. A boszorkányokkal és a középkori daemonologiával a történetírók is fog­lalkoztak, így Hansen, Michelet, nálunk Ptasnik, fejtegetéseik azonban egy­oldalúak és orvosi, pontosabban mondva az orvostörténelmi magyarázat

Next

/
Oldalképek
Tartalom