Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
594 fogalmai. Ezeknek és ezek következményeinek megértése mindennemű jelenlegi orvosi ismeret kimélyítéséhez segíti a fiatal orvosnemzedéket. A szakadárság mindig a történelemnek és irányzatainak nem ismeréséből származik az orvostudományban. Az orvostörténelem foglalkozik ezenkívül azokkal a hajdani betegségekkel, melyek manapság már 'nincsenek meg, vagy ritkák, vagy más lefolyásúak. Ide tartoznak a középkori neurosisok és psychosisok, amelyeknek (a történelem ismerete nélkül meg nem érthető) visszhangjai manapság is hallhatók; ide tartoznak az anyarozs okozta mérgezési járványok, a syphilis-pandemia, a poklosság ‘és egyebek. A történelem e fejezeteinek didaktikai jelentőségük van a 'fiatal orvosnemzedékek kiképzése szempontjából. Ezzel összefüggésben van egy további érv, az orvostani történelemnek nevezett terjedelmes tárgykör. Az orvostani történelem a történelem különböző eseményeinek, különböző személyek működésének, írók, művészek, politikusok stb. alkotásának orvostani megvilágítása. Példaként idézek néhány olyan részletet, amelyet nemrégiben francia orvosok hoztak napfényre a történelemből. Eddig pl. a Krisztus utáni VII. század történetében nem volt teljesen világos, hogy Heraklius byzanci császár, levervén a perzsákat és meghódítván majdnem egész Kis-Ázsiát, a meghódított országokat olyan gyorsan elvesztette. A történetírók, mint mindig, stratégiai, társadalmi és politikai tényezőkben keresték ennek az okát, holott a legjobb magyarázatot az orvostudomány szolgáltatja, amikor kimutatja, hogy Heraklius cyklothymiás ember volt, aki izgalmi szakában megnyerte a háborút, a lehangoltsági szakban pedig elvesztette. Laignel-Lavastine felemlíti a lehangoltsági időszakra jellemző thalassophobia tünetét Ilerakliusnál, aki annyira félt a tengertől, hogy csak akkor határozta el magát arra, hogy visszatér Byzáncba, amikor oldalain gályákból készített kerítéssel ellátott hajóhidat építettek számára. Laignel-Lavastine hasonlóképen Dantonnál, a francia forradalom egyik vezérénél is kimutatott cyklothymiát: mintegy 12 egymást követő izgalmi és lehangoltsági időszakot; ez természetesen nagy mértékben visszahatott Dantonnak egész tevékenységére. Az orvostani történelem átmenetet alkot a következő érvhez, amelyet általánosságban történelmi érvnek nevezünk. Minden tárgykörnek megvan a maga története: így vannak olyan tudományok, mint amilyen a bölcsészet története, a jogtudomány története, a művészet, építészet, szobrászat, festészet, zene története, irodalomtörténet, vallástörténet. A történelmi tudományok összessége megkívánja, hogy az orvosi tudománynak is meglegyen a maga története, különösen azért, mert elég sok olyan történelmi thema van, amit csak az tud megoldani, aki egy személyben történész és orvos is.1 Az utolsó érv az orvostörténelem érdekében a paedagogiai érv. A tudomány története, az orvostudomány története állandóan kiváló egyének alkotásával foglalkozik. Életrajzuknak, örömüknek, bánatuknak nagy nevelő hatása van a fiatal nemzedékekre. Az orvosokban megvan és meg is kell lennie a tudomány és a nagy emberek kultuszának. (1) 1 Az orvostörténelem nem ismerése végzetes félreértésekhez vezet a történelemben, amire Jeanselme hívja fel a figyelmet (Presse Méd. 1934, 12. sz.). (1) A pesti Orvostudományi Kar már 1848-ban belátta az orvostörténelem tanításának didaktikai, nevelésügyi, valamint nagy nemzeti jelentőségét és április 16-án és a következő napokon tartott sorozatos ülésein szükségesnek nyilvánította,
