Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
595 LIV. ELFORDULÁS A MATERIALISMUSTÓL. A materialismus azt hirdeti, hogy az ember csak anyag és hogy nincsen az emberben semmi más, nem anyagi tényező; ez a materialismus volt a legjellegzetesebb nézet az orvosok között a XIX. században: a vegytan mindig atomokból álló rendszerhez jutván, merészen felemelte szavát ebben az ügyben és hangoztatta, hogy anyagon kívül sehol sem lehet semmi egyeEet sem kimutatni; az anatómia emberi testeket praeparálván, sehol sem tudott felderíteni semmi testtelent; az elmeorvostan többször hangoztatta, hogy legjobban boldogul a lélek hypothesise nélkül. Ilyen módon az orvosok már az orvosi iskolákból is főleg mechanikai, deterministi- kus, materialistikus világnézetet hoztak magukkal. Igaz, hogy a tiszta bölcsészet általában más véleményen volt és a materialismust a legsekélyebb rendszernek tekintette, de Schelling és Hegel óta a természettudósok és orvosok már nem hallgattak a bölcsészekre. Egyszerűen már nem értették meg őket. Az 1872—1880. években a fentebb már említett berlini orvos és physiologus, Du Bois-Reymond Emil bátran megkísérelte, hogy rámutasson a materialismus gyenge oldalaira és hogy sokkal szélesebb alapon fogja fel a kérdést. Ezért Über die Grenzen des Naturerkennens (1872) és Die sieben Welträtsel (1880) címen két nyilvános felolvasást közölt nyomtatásban, amelyek sok kiadásban és számos fordításban bejárták az egész világot.1 Du Bois-Reymond Emil2 (1818—1896) Franciaországból régen kivándorolt hugenotta családból származott. Emil atyja a svájci Neuchatelből költözött Berlinbe és véglegesen itt telepedett le, előbb mint órásmester, utóbb mint a külügyministerium tisztviselője. Németül mindig rosszul beszélt. Francia származású felesége rokonságban volt Chodowieeki Dániel festővel. Ilyen módon Emil ereiben francia vér folyt kevés lengyellel keveredve. Emil orvostudományt tanult Berlinben és itt Müller János tanársegéde lett, az 1858. évben pedig, Müller János halála után, megkapta az ő tanszékét. Élete nagy részét az állati villamosság vizsgálatának szentelte; ennek szentelte az Untersuchungen über die thierische Elektricität (1849— 1860) című főművét is. Német nyelven értekezéseket és előadásokat közölt a természettudomány és bölcsészet határterületeiről, amelyeknek nagy sikerük volt és amelyeket lefordítottak idegen nyelvekre. A XIX. század második felének egyik kiváló physiologusa volt, berlini Élettani Intézete pedig ötven év előtt a legjobban berendezettek közé tartozott a világon. Igen képzett természettudós és orvos volt, aki kitűnően ismerte a bölcsészeti kérdéseket is és azokat világosan elő is tudta adni. Ennek köszönhette nagy sikerét is. Ámbár nem volt benne német vér, német tudósnak vallotta magát. Du Bois-Reymond fentebb említett két felolvasásában vázolta azokat a főkérdéseket, amelyek ősidők óta foglalkoztatták az emberi elmét. Véleménye szerint 7 rejtély van a világon: az anyag és az erő lényege; hogyan keletkezett a mozgás; hogyan keletkezett az élet; melyik a helyes nézet, a mechanistikus vagy a teleológiai; hogyan jött létre az öntudat; hogyan 1 Lengyel fordítása: Warszawa, 1898, a Przegl. filoz. kiadásában.- Boruttau: Em. du Bois-Reymond, 1922. (Meist, d. Heilk. Bd. 3.). hogy fizetéses rendkívüli tanár képviselje és adja elő »az orvostörténetet és előkészítő tant«; ebben az értelemben 1848. április hó 20-án a tanártestület javaslatot is terjesztett fel a minisztériumhoz (L. III. 5. k., 910. lap, 3735. pont); a szabadságharc leverése azonban meghiúsította e terv megvalósítását; a tanártestület azóta is minden lehetőt megtett, hogy előbbre vigye az orvostörténelem ügyét. 38
