Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)

A szerző előszava

A SZERZŐ ELŐSZAVA

Ez a művem füzetenkint jelent meg : az I. rész, mely az ókori gyógyászatról szól, az 1930. évben jelent meg, a II. rész, a középkori gyógyászat, az 1932. évben ; most jelent meg a III., az újkori orvoslást tárgyaló rész, valamint a teljes mű betűrendes tartalommutatói. Minthogy az egyes részeket így folytatólagosan írtam, már felhasználhattam egyrészt az eló'adó és vizsgáztató tanár tapasztalatait, másrészt azt a bírálatot is, amelyben az előző részeket az olvasóim és tisztelt bírálóim részesítették.

Ennek a könyvnek a megírásához akkor fogtam hozzá, amikor mint az orvostörténelemnek és orvosi bölesészetnek tanára, az 1920. évben megkezdtem előadásaimat a Jagello-Egyetem orvostudományi karán. További haladás volt az orvosi történelemmel és bölcsészetiéi foglalkozó valamennyi tanárunknak az az értekezlete, amely az 1928. év október 5. napján ülésezett Krakóban. Ez az értekezlet megállapította azon orvosokkal szemben támasztott követelmények tervezetét, akik Lengyelországban az orvostudori fokozatra pályáznak és akiknek a törvény értelmében az orvostörténelemből vizsgát kell letenniük. Az értekezlet engem bízott meg a tankönyv megírásával. Az értekezlet jegyzőkönyvét aláírták : dr. Giedroyc Ferenc, a varsói egyetem tanára ; dr. Nusbaum Henrik, a varsói egyetem tanára ; dr. Szu- mowski Ulászló, a krakói egyetem tanára; dr. Trzebinski Szaniszló, a vilnai egyetem tanára; dr. Wrzotek Ádám, a poseni egyetem tanára. Nagyon hálás vagyok igen tisztelt orvostanár kartársaimnak azért a bizalomért és támogatásért, amelyben engem ilyen módon részesítettek.

A mű megírásában azonban teljesen magamra voltam hagyatva: a megállapított terv csak rövidre foglalt volt; írás közben olyan új themák merültek fel, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni; saját kutatásaim eredményeként is új nézetek alakultak ki; igen tisztelt kartársaim nem nyilatkoztak ; egyikük pedig, a boldogult emlékű Trzebinski Szaniszló, aki mindig készséges és becses munkatársam volt, az 1930. évben meghalt.

E könyv megírásánál igyekeztem mindazt felszínre hozni a történelemből, amit meg kell ismernie és értenie a képzett orvosnak, annak a vir doctusnak, aki elnyeri az orvostudományi doctor fokozatát. Igyekeztem mindig megrajzolni azt a természettudományi, bölcsészeti és kulturális alapot, amelyen az orvostudomány minden korban felépült, mert a világon semmi sem történik magától, hanem mindennek mindig megvannak a maga feltételei és a maga okai. Vere scire est per causas scire — verulami Baconnek ez a mély értelmű törvénye épúgy érvényes a természeti tudományokban, mint a történelmiben.

Az orvostörténelem kérdéseinek fontolgatása közben olyan területekre bukkantam, melyekről rendesen egyáltalában nem vagy alig szólnak az