Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
449 lennie. Sokszor szó szerint követi Hippokrcitest és gondolatait szóról- szóra megismétli. Ezeknek az eszméknek megfelelően Boerhaave meghono sította Leidenben a rendszeres megfigyelésre alapított oktatást, vagyis a betegágy melletti oktatást. így válik első ízben a klinikai oktatás az orvosképzésnek nélkülözhetetlen és ettől az időtől fogva már állandó alkatrészévé az orvosi iskolákban. Egyébként Boerhaave, úgy, mint egykor Galenos is, tudta, hogy csak tapasztalt orvos lehet jó megfigyelő, a fiatalok számára pedig, akik még csak tanulják az orvostudományt, mindenekelőtt az elmélet és a gyakorlat között fennáló összefüggést kell kimutatni és a betegágy melletti magatartást keli megokolni. Mikor Boerhaave a szervezet működéseiről szól, leginkább az iatromechanikai iskola mérsékelt hívének látszik. Az iatro- ehemikusoktól is átvesz azonban egyes részieteket, csak azokat a hypothesisei- ket veti el, amelyek, véleménye szerint, túlságosan messze mentek. A gyógyításnak mindig egyszerűnek kell lennie ("az igazság jellemvonása az egyszerűség« — simplex veri sigillum — szokta mondani) és ahhoz kell alkalmazkodnia, amire a természet figyelmeztet. A therapia feladata az, hogy irányítsa a természet üdvös működését, mérsékelje vagy serkentse, ehhez pedig elégséges a diaetá- nak a rendezése, és főleg idült betegségekben testmozgás, lovaglás, a testnek kefével való ledörzsölése és néhány jól kipróbált orvosság. A XVIII. század első felében nagy jelentőségre tesznek szert a német egyetemek. Az 1694. évben Halléban állítanak fel egyetemet, amelyen Stahl és Hoffmann nevű orvosok adnak elő, valamint Wolff Keresztéig, a már ismert philosophus. Az 1737. évben Göttingában alapítanak egyetemet, ahol Boerhaave tanítványa, Haller megteremti az újkori élettant. Egyébként a német egyetemek szervezete abban az időben sok kívánni valót hagyott hátra, elsősorban a tanárok nagyon hitvány fizetése következtében. A tanárok túl voltak terhelve előadásokkal, pl. Haller bonctant, élettant, növénytant és sebészetet tanított, és az is megtörtént, hogy ugyanannak a tanárnak elő kellett adnia pl. az orvostudományt, költészetet és történelmet. Ezért azután úgy segítettek magukon a tanárok, hogy egyszersmindenkorra kurzusszöveget készítettek és ezt diktálták le; innen ered az ilyen tanároknak tréfás elnevezése: dictator perpetuus. Ha pedig egyszer-másszor a tanár nem tarthatta meg az előadást, akkor elvétve a famulus, sőt a tanár felesége is helyettesítette őt a kurzusszöveg felolvasásában. Sok egyetemen a tanárok mellékfoglalkozást kerestek, diákotthonokat vezettek, hogy megélhessenek. Az egyetemi karok, az orvostudományit sem véve ki, igyekeztek vizsgára készülőket szerezni, ennek eredménye pedig a követelmények leszállítása lett. Különösen Erfurtnak volt rossz híre, ahol nem volt nehéz pénzért oklevelet kapni. Sok városban a jelöltek számára pénzért szinte gyártották a doctori értekezéseket. Az oklevelek könnyelmű és lelkiismeretlen kiadása sok egyetemen, arra kész231. ábra. Boerhaave Hermann. (Festette Troost Cornells. Amsterdam. Rijksmuseum. Ciba Zeitschrift ) Az orvostudomány története, 29
