Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
448 nevezte el mesterét. Pedig még meg kell jegyezni, hogy Boerhaave majdnem az egész akkori orvostudományt előadta, a növénytantól és vegytantól kezdve a gyakorlati orvostudomány minden ágáig, és általában naponta több órán át foglalkozott tanítványaival. Lassankint olyan óriásira fejlesztette ki orvosi gyakorlatát, hogy csak nagyon rendszeres életmód tette számára lehetővé, hogy minden kötelezettségének eleget tehessen. A lelkiismeretesség és pontosság mintaképe volt. Még az orvosi tanácsért hozzá jövő fejedelmeknek is nem egyszer várakozniok kellett, amíg sorra kerültek. Amikor pedig meghalt, 2 millió hollandi forintot kitevő óriási vagyont hagyott hátra, amit orvosi gyakorlatából gyűjtött össze. Fárasztó tevékenysége mellett is elég sok művet közölt, köztük két nag3’on híreset, amelyek többször bejárták az egész művelt világot; ezek az Institutiones medicae (1708, később még 16 kiadás és fordítás) (1) és az Aphorismi de cognoscendis et curandis morbis (1709, később még 13 kiadás és fordítás). Az Intézmények magukban foglalták a mai értelemben vett orvostörténelmet, élettant, kórtant, aetiolo- giát, tünettant, semiotikát, egészségtant és a therapiát; az Aphorismák tömören ismertették a heveny és idült betegségeket. Boerhaave sikerének titkát egyrészt műveinek világos, tömör és megnyerő előadásában, másrészt a maga nemes, művelt és vonzó egyéniségében kell keresni. A papi ház légköre, amelyből származott, kitörölhetetlen bélyeget nyomott ő reá. Ismervén, mint talán senki más, az orvostudomány fejlődésének történetét, tudta, hogy az orvostudomány akkor fejlődött leginkább, amikor a megfigyelésre támaszkodott, ezért azt tanította, hogy az orvosnak mindenekelőtt jó megfigyelőnek kell született; eleinte a debreceni kollégiumban tanult, aztán Leidenben. Különös tehetséggel tanulmányozta a keleti (héber, arab, örmény) valamint a görög és latin nyelveket. 1753-ban a harderwijki egyetemen szerezte meg az orvosi oklevelet. 1766-ban meghívták Szentpétervárra a haditengerészet orvosfönökéüi és a eárné udvari orvosául. Élete végén súlyos melancholiába esett. Az ő esete tanúskodik a hollandiai tanároknak a magyar tanítványaik iránti jótékonyságáról (W. I. 60—63., IV. 148; M. I. 11—13). (1) Ez a könyv köteles tankönyv volt a pesti egyetem orvostudományi karán a XVIII. század végén. gyöngyösi Pál (1707— ), aki Kassán születeti és külföldön működött ; Erzsébet orosz cárné udvari orvosa ; philo- logus. (Steph. Páldi edidit. Lugd. Sat, 1744. Berlin, Egyetemi Oryostörténelmi Intézet.)
