Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)

E. Az újkori orvostudomány

445 tek a vallásra, a metaphysikára és az ethikára; ha csak anyag van, ak­kor nincsen sem Isten, sem szabad és halhatatlan lélek. Különben La- mettrie, vitatkozó természetű létére, inkább tagadással, mintsem állítás­sal, inkább a theologia elleni küzdelemmel, mintsem kosmologiának ki­dolgozásával foglalkozott. Jó dolog — csak az élvezet. Az ember célja élvezni az életet, az ember pedig csak az érzékeivel élvez. A Lamettrie-alkotta materialismus sok hívőre talált a XVIII. szá­zadban, különösen a francia encyklopaedisták körében. Ezeknek köré­ből került ki az 1770. évben a Systeme de la nature című mű, amelyet a »materialismus bibliájának« neveztek. A Természet rendszere új esz­méket nem hozott, hanem bővebben és rendszeresebben dolgozta ki La- mettrie eszméit, sokkal dogmatikusakban, mint maga Lamettrie. Bőveb­ben tárgyalta a természetbölcseíetet, hangsúlyozva, hogy a világegyetem­ben nincsen semmi célszerűség és semmi észszerű rend. Hangsúlyozta a materialismus gyakorlati következményeit is: még nyíltabban hirdette az atheismust; a vallást mint a társadalomra nézve káros alkotást, mint kó­ros hajlamot és mint a romlásnak forrását tárgyalta. Nagyon erős volt a materialismus politikai és társadalmi hatása. Lamettrie reformot követelt: mechanikai bölcsészetéből azt a következ­tetést vonta le, hogy a világon > szükségszerűség uralkodik, ahol pedig szükségszerűség van, ott nincsen bűn, nincsenek gonosztevők, hanem csak betegek vannak; nem a bíróságnak, hanem az orvosoknak kell átadni őket. Ebből a szempontból követelte a társadalmi, különösen pedig a jogi rendszer reformját. A XVIII. századbeli materialismus egyike iett azok­nak a tényezőknek, amelyek a nagy francia forradalmat előidézték. A XVIII. század materialismusa azonban különös színezetet kapott, amilyennel sem az ókori görögök materialismusa, sem a XIX. századbeli későbbi materialismus nem bírt, nevezetesen felöltötte az érzelgősség jellegét. Ennek forrása Rousseaunak a bölcsészete volt, aki kiemelte az érzelmek jelentőségét és azt hangoztatta, hogy a kezdetleges, természetes állapotban jobb volt az ember, jobb volt az ember sorsa, és csak a mi civilisationk rontotta el az embert és az emberi életet. Ilyen módon az érzéki élvezetekben elmerült akkori világ gyönyörködve tetszelgett Ádám boldogságának, a természet ölén élők ártatlanságának és a svájci pász­torok egyszerűségének leírásában. Különösen Németországban lolyt az életben és a papíroson a könnyeknek áradata, az új bölcsészet, az új költészet, valamint az új élettan, különösen //a//ernek az élő szervezetek érzékenységéről és ingerlékenységéről szóló tana következtében támadt sentimentalismus könnyeinek bő áradata. Erről alább még lesz szó. A felvilágosodás kora, bár a babona és előítéletek ellen küzdött, ezeket még félig sem tudta leküzdeni. A világnak a történelemben ismert egyik legnagyobb kalandora, Cagliostro (Balsamo Józse/nek, 1743—1795, álneve), az állítólagos orvos, természetvizsgáló, alchemista, vallási rajongó, szabadkőműves és szellemidéző, tulajdonképen pedig furfangos csaló, an­nak köszönhette európai sikereit, hogy a társadalom még mindig hajlott az oeeultismus, a mantia és kabbala felé. Cagliostro árusított életelixírt, talizmánokat és szépítő vizeket, titkos secta alapítójának mondotta magát, és mindenütt talált hiszékeny követőkre. Párizsban és más európai fővá­rosokban a legnevesebb személyekkel érintkezett, míg végül börtönben fejezte be életét. A felvilágosodás bölcsészete különös alakot vett fel Németország­ban: nem. az empírismus álláspontján állott, mint Angliában és Eraneia-

Next

/
Oldalképek
Tartalom