Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
446 országban, hanem a rationalis musnah és még hozzá eíég különös, merev, dogmatikus és schematikus rationalismusnak az álláspontján. Ez a rationalismus WolffnaV és iskolájának volt a műve. Wolff Keresztély (1679—1754), aki az 1706. évtől fogva tanár volt Halleben, korán nagy hírnévhez jutott hazájában. Az egyházi köröknek ellene irányuló fellépése következtében az 1723. évben felfüggesztették működésétől, Poroszországból való száműzetésre ítélték, írásainak terjesztését pedig életfogytiglani börtönbüntetés terhe alatt megtiltották. Ekkor Hessen részesítette vendégszeretetében és juttatta tanszékhez Marburg- ban, ahová előadásai épúgy vonzották a tanítványok seregét. II. Frigyes az 1740. évben trónra lépvén, visszavonta elődjének rendeletét és Wolff diadalmasan tért vissza Haliéba. WolffnaV. számos, főleg kézikönyv jellegű műve felöleli a bölcsészet minden fejezetét, köztük a kosmologiát, physikát, természetjogot stb. Wolff a XVII századbeli klasszikusok, Descartes, Spinoza, főleg pedig Leibniz tanain nevelkedett fel és a történelemben mint Leibniz tanítványa szerepel. Munkáinak nagyobb része kétféle kiadásban jelent meg: a latin nyelvű kiadás inkább tudományos (ebben mint praeceptor universi generis humani akart mutatkozni), a német nyelvű inkább népszerű, honfitársai számára. Összes munkáit élettelen sematizálás és terjengős pontosság jellemezte. Ez a pontosság volt az ereje, történeti távlatban pedig az Achill es-sarka, mert pedantériává fajult el. Kant szavai szerint Wolff a »lelkiismeretesség szellemét« ojtotta bele a német népbe. Wolff iskolája a XVIII. században hatalommá lett Németországban: akkoriban semmiféle társadalmi rang sem tudott iskolájával megmérkőzni. Wolff tanítványai százával adták ki a tudományos munkákat, és Németországban az egyetemi tanszékek majdnem mind az ő iskolájának kezében voltak. (1) Befolyása kiterjedt a tudomány és művelődés minden ágára, köztük az orvostudományra is. A XVIII. század közepén az orvosok is, a jogtudósok, papok, diplomaták, hölgyek és általában a világi emberek is kötelességüknek tartották »zu wolffisieren«. A francia és angol felvilágosodás a németség szélesebb rétegeibe nem jutott el. Igaz, hogy jóakaratú fogadtatásra talált a német udvarokban, különösen II. Frigyes idejében a porosz udvarban, ahol Voltaire, Lamettrie és mások időztek, de tovább nem terjedt. A XVIII. században a philosophiai, természettudományi és orvosi eszmék elterjedését előmozdították az egyetemek, ezeknek száma pedig jelentékenyen megnövekedett. Ebben az időben jutnak jelentőséghez az egyetemek Hollandiában, Németországban és Ausztriában. Hollandiában első helyre Leiden (Lugdunum Batavorum) emelkedik, BoerhaaveveI, a jeles orvossal az élén, aki a XVIII. században egész Európának volt a tanítója. Boerhaave Herman (1668 —1738) egy falusi lelkésznek a fia volt és egy Leiden melletti faluban született. Minthogy atyja őt is a papi pályára szánta, 16 éves korában theologiát, bölcsészetet, valamint mathematikát kezdett tanulni Eeidenben. Érdeklődése azonban már ekkor is az orvos- tudomány felé irányult, lábán ugyanis makacs fekélye volt, amit az orvosok nem tudtak meggyógyítani, ő maga pedig népies szerekkel meggyógyított. Ciceróról írt értekezéséért 21 éves korában aranyérmet kapott, a következő évben pedig a szellem és a test között levő különbségről írt érteke- 1 (1) Wolff tanítványai közé tartozott Torkos Jusztusz János is.
