Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
419 össze derekukat és jelentékeny számú, különböző színű szoknyát raknak magukra; a férfiak pedig a divatnak megfelelően viselik szakállukat és a parókájukat és évenkint többször változtatják a kalapjukat. Ezóta a divat határozottan zsarnokoskodik az emberiségen, különösen ennek nőnemű felén: a legkényelmetlenebb és legfurcsább divatok járványszerűen terjednek el. A XVI. és XVII. században először látja Európa azokat a növényeket, amelyek idővel kulturális és egészség- ügyi szempontból óriási jelentőségűek lesznek; ezek: a burgonya, a kávé, a thea, a kakaó és a dohány. A burgonyát (a lengyel kartofel szó a német Kartoffel szóból, ez pedig az olasz tartufola szóból ered) a X\ I. század második felében hozták be Európába, Itáliába, Bécsbe, Párizsba, Angliába. Kezdetben sok előkelő asztalon kiábrándító hatást keltett, mert a földalatti burgonyagumók helyett fejecske alakú termését szolgálták fel megfőzve. A burgonya lassan terjedt el Európában; jellemző dolog, hogy a kávé és a dohány sokkal hamarabb lett népszerű. ^ gyesek attól féltek, hogy a burgonya a poklosságot terjeszti. Németországban a X\ III. században kezdték termelni, a kormány támogatásával, hogy a szennyezett egy Societas litterariát, melynek tagja volt Weszprémi István is; e társulat egy folyóiratot is adott ki »Kiás.-königliche privilegirte Anzeigen« címen, melyben más tudományos cikkeken kívül orvostudományi cikkeket is közöltek. Azonban ez a kísérlet sem vált be, épúgy, mint Winterl Jakab orvostanáré, aki 1784-ben és 1802-ben igyekezett tudós társulatot alapítani. (GY. 365—366.) Hazai tudós társaság hiányában külföldi tudós társaságok választották tagjaikká az érdemes magyar orvosokat; így igen sok magyar orvos volt tagja az 1652-ben alapított német Academia Imperialis Naturae Curiosorum nevű társaságnak; igen nagy megtiszteltetés volt ezen akadémia tagjának lenni: »Huiusce modi honor tam eximius non confertur nisi viris ingenii acumine, doctrinae excellentia, longinquo rerum usu atque experientia laborisque industria clarissimis« (W. .IV. 65. lap); Weszprémi lcözli (W. i. h.) ezeknek a tudós magyar orvosoknak a nevét. Az említett német tudós társaság folyóiratában (Ephemerides) és más külföldi folyóiratokban magyar orvosok is közöltek sok tanulmányt. A firenzei növénytani társaságnak és a londoni Royal Societynek is volt magyar tagja (Torkos Jusztusz János). Végül 1825-ben Széchenyi Istvánnak mégis sikerült megalapítania a Magyar Tudományos Akadémiát, melynek kezdettől fogva számos orvostagja volt (GY. 367.). 27’ 205. ábra V. Károly császár rendelete az iszékosságról, léha beszédről, titkos kerítésről stb. (Budapest. Egyetemi Bőrkórtani Klinika.)
