Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)

E. Az újkori orvostudomány

418

mindig a latin nyelv a tudomány nyelve, mégis igen elterjed a francia nyelv a diplomáciában, a szalonokban és később a tudományban is. (1) Szóhoz jut egy olyan új tényező is, amelynek ezóta (gyakrabban kedvezőtlen, ritkábban kedvező értelemben) nagy gazdasági, aesthetikai és egészségügyi jelentősége van — a divat, fattyú-gyermeke az emberi hiúságnak és eleinte a nagy szabócégek, később még más cégek kapzsi találékonyságának. A nők már a XVII. században fűzőkkel szorítják

204. ábra. Német városi rendelet az éjjeli csendről, 1579. (Budapest, Egyetemi Bőrkórtani Klinika.) * 1

művét (1568. és 1581), melyet Zsámboki kiegészített és folytatott. Kiadta Pannóniái János (Janus Pannonicus) pécsi püspöknek költeményeit (1569), Vegetius ókori római írónak Ars Veterinaria seu Mulomedicina c. művét (1574), Eunapius- Ttak (K. u. IV. sz. görög történetíró és orvos) De Vitis Philosophorum et Sophistarum c. művét (1568) és még sok más művet. Zsámbokinak fennmaradt kéziratairól Magyary-Kossa ír (M. I. 231—234. és III. 283).

(1) Már Mátyás király idejében is számos humanista élt Magyarországon, sőt egy irodalmi és tudományos akadémia is létezett már a XV. század utolsó éveiben Budán; ez volt a Sodalitas Litteraria Hungarorum, melyet 1497-ben Celtes Konrád (1459—1508) szervezett meg. Ennek elnöke ifjabb Vitéz János (fl499) veszprémi püspök volt. E tudós társaság tagjai élénk levelezésben és szellemi kapcsolatban állottak egymással és a külföldi tudósokkal. A XVI. század elején azonban a bécsi Sodalitas Litteraria Danubiana lendült fel, amelybe lassankint beleolvadt a budai tudós társaság is. (N. 81—82. lap). A XVIII. században, a török hódoltság után egyes magyar orvosok megint buzgolkodtak ilyen tudós társaság létesítésén. így Fischer Dániel (1695—1746) Szepes vm. és Késmárk város tisztiorvosa 1732-ben felszólította (W.vrr 45.) Magyarország orvosait, hogy »egyesülnének a természeti kincsek és események, úgy szinte a hazai nyavalyák vizsgálására és leírásának szerkesztésére.« (L. III. 5. k., Előszó). De az idők viszontagságai gátolták ezen eszme megvalósítását; e feletti sajnálkozásának Weszprémi a következőképen ad kifejezést: »Dolendum est maximopere, viros eruditos Hungáriáé in huiuscemodi Sodalitium litterarium, ita invidentibus fatis, nunquam in hunc usque diem coalescere potuisse (W. I. 46.). Nem sokkal bischer kiáltványának kibocsátása után Perliczi János Dániel (1705—1778) Nógrád vm. és Losonc város tisztiorvosa is kidolgozott egy tervezetét ilyen tudós társaság és közkönyvtár létesítésére; de Perliczi terve sem valósult meg. Valamivel később orvosok közreműködésével megalapították a Societas erudita Posoniensist, amely pzonban csak 18 hónapig állott fenn. 1771-ben Tersztyánszky Dávid alapított