Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
414 később mint diplomata sokat működött külföldön; Mercurialis orvosi müveihez latin nyelvű költeményeket írt; magyar nyelvű elbeszélő költeményt is írt Trója ostromáról és így helyet kapott :a- magyar nemzeti irodalomtörténetben is. (W. II. 86—92; D. 232—233; M. I. 65., 110. lap és III. 264. lap 1012. pont). Báthory István fejedelem Gyulai Pált is magával vitte mint titkárát és orvosát Lengyelországba. Gyulai mint orvos ellenezte Paracelsus tanait; a király halála után visszajött Erdélybe, ahol 1592-ben politikai gyilkosságnak esett áldozatul; Gyulai nagy szerepet játszott Erdély történetében; mint történetíró is nevezetes; róla szól Kemény Zsigmondiak Gyulai Pál című regénye (W. III. 144—152., IV. 149; Kosminski; M. I. 3., 65., I. 228.). — A bártfai születésű Henisch György (1549—1618) miután 1576-ban Bázelben megszerezte az orvosi oklevelet, Ágostán (Augsburg) működött, eleinte mint az ékesszólástan és mathematika tanára, aztán mint orvostanár és az egyetemi orvostudományi kar dékánja; nem Bázelben, mint ahogy állítják (M. I. 8. lap és III. 174. lap 706. pont), hanem Ágostán töltötte be ezeket a tisztségeket; irt orvosi, mathematikai és becses nyelvészeti műveket; magyarázatokkal ellátva kiadta Aretaeus műveit. A németek mint nemzeti büszkeségüket emlegetik. Henisch Györgynek fia, János (1585—1666) is orvos volt. Más külföldön élt XVI—XVII. századbeli magyar orvosok közül itt még csak nagyjeszeni Jessen Jánost (1566—1621) és Sinapius Alajos Mihályt (1602—?) említem. Jessen (Jeszeni, Jeszenszki, Jessenius) János, noha ősrégi túróc- vármegyei magyar családból származott, Boroszlóban született; (Weszprémi: Licet itaque nativitatis loco Jessenius Vratislaviensis, gente tamen Hungarus est); Lipcsében és Olaszországban tanult; 1596-ban orvosdoktorrá avatták a wittenbergi egyetemen, melynek aztán rektora is lett; utóbb Prágába került és itt működött mint egyetemi orvostanár és rektor; a fehérhegyi csata (1620) után azzal vádolták, hogy Ferdinánd császárnak adott szavát megszegte; ezért Fér- dinánd hóhérjai Jessent elfogták, nyelvét kitépték, fejét levágták és testét felnégyelték (W. II- 97—109., IV. 151.). Mint Nékám Lajos (N. 43—45.) mond ja, Jessen az orvostörténelem legnemesebb alakjainak egyike, kit bámulatos tudás és szorgalom jellemzett; mindig magyarnak (eques Hungarus) vallotta magát. Jessen sok könyvet írt; főleg anatómiai, sebészeti, egyéb orvosi és történelmi munkákat írt; könyveiben sokat foglalkozik a bőr anatómiájával és betegségeivel; a bőrbetegségeket 3 csoportba osztja; ő volt az első, aki (1600-ban) emberi hullát boncolt a prágai egyetemen; utána 15!) évig pangott az anatómia ügye az ottani egyetemen. Anatómia Pragensis című művében (1601) ő írta le először a septum scrotit; Ruysch ezt el akarta vitatni tőle. Jessen szembeszállt azzal a tévhittel, hogy tudományos orvoshoz nem méltó késhez nyúlni (M. I. 246—252, III. több helyütt). A szakolcai (Xyitra-vm.) születésű Sinapius (Senff) Alajos Mihály is, noha külföldön működött Aobilis Ungarus«-nak vallotta magát; beutazta Európát és végül Varsóban telepedett le és RadziwiH herceg udvari orvosa lett; először itt adta ki 1693-ban az Absurda vera című művét, amely 1697-ben Géniben is megjelent. Senff e művében Paracelsus tanaihoz csatlakozik és ellenzi Hippokratest és Galenost (W. L 168—169; Gqsiorowski: Zbior stb; Giedroyc: Zród/a stb; N. 65—66; Györy Tibor: Sinapius Mihály, a XVII. századvégi antihippokratikus mozgalom ’ megindítója, Orvosi Hetilap, 1914., 729. lap). E műnek veneriologiai jelentőségéről alább lesz szó. Senff, akinek magyarságát Kosmi/íski is kidomborítja, jól ismerte a lengyeleket. Fenti orvosi müvében megemlékezik a lengyeleknek egyes néprajzi sajátságairól is. Azt mondja, hogy a lengyel nép élénkebb, egészségesebb, edzettebb, mint más európai népek; a cselédség nem ágyban alszik: »cubat quilibet prout potest et vult«; gyakran még az urak is megelégszenek katonai férőhellyel (lectus militaris) és ha reggel felébrednek, nem kívánnak vajas kenyeret. »Si educationem et vitae genus Polonorum spectes, hic nihil molle deprehendes. Quodvis stabulum, quaevis casa rustica ipsis pro palatio servire potest.« Szeretnek lovagolni, szeretik a dalt és a táncot: »non tantum in aulis, sed passim in oppidis et pagis videbis illam frequentiam chorearum (more patrio) et effusam populi cantantis laetitiam . . . quam in nulla regione Europae alias«. A lengyel nőkről pedig ezt mondja: »Sexus etiam ipse foemineus, tam in conlabulando, quam exhilarando, gratiam captando, venustate ac ingenio, Charites et Venerem aemulatur, multumque hac in parte natio Polona cum Gallis symbolisat (Absurda vera, Varsaviae, 1693. év, I. rész 139—147. lapon). A lengyelek nemzeti eledele, mondja Ssnff, a barszcz (magyarosan írva: barscs — céklaleves), amely annyira egészséges, hogy orvosságnak is tekinthető: medicamentum ali- mentosum, sive alimentum medicamentosum; aki ezt kitalálta, mondja Senff, az barátja volt a lengyel népnek: »Certe qui hunc cibum docuit Polonos, fuit amicus
