Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
241 Szemgödörből kidülledő szeme elfordult, keze és lába keresztben feküdt és kicsavarodott. Még egy harmadszor is megismétlődött ugyanaz a jelenet a szentelt víz hintésével, az ördög megtagadásával, az ostya nyújtásával és Franciskának a levegőbe ragadtatásával együtt. Ez a látvány olyan nagy benyomást tett a jelenlevőkre, hogy mindenki sírt a templomban, a katholikusok és hugenották egyaránt, és térden állva imádkoztak Istenhez Franciska lelki üdvéért, a hugenották pedig fennhangon örökre lemondtak az »új vallásról«. A közös imádkozás alatt a plébános még egyszer közeledett Franciskához, újból rendkívüli erejű exorcismust végzett rajta és szentelt vízzel hintette meg. Franciska ezúttal magához térvén, hangosan kimondta, hogy megtagadja az ördögöt, hálát adott Istennek és kérte, hogy bocsássa meg a bűnét. Most önként elmondta, hogy az ördög a templomba az ablaküvegen át jött be, amelyet betört, és minden alkalommal hajánál fogva ragadta meg őt, mikor Franciskának az Oltári Szentséggel kellett volna élnie. A bírónak tényleg feltűnt, hogy valahányszor Franciska a levegőbe emelkedett, mindig olyan benyomást tett, mintha a hajánál fogva ragadták volna fel. Azokra a hajszálakra is visszaemlékezett, melyeket, Franciska vallomása szerint, az ördög egyszer éjjel állítólag a fésűről húzott le és vett magához fizetés fejében. Tanácskozván a város legkiválóbb lakosaival, akik közül sokan látták az egész jelenetet, köztük du Rollet tartományi kormányzó úrral, valamint Bellet királyi ügyész úrral, a bíró meggyőződött arról, hogy Franciskának le kell vágni a haját és megborotválni a lejét. El is határozta magát arra, hogy ezt megtéteti. Franciskát erős fedezet mellett (hogy útközben az ördög el ne ragadja) kivezették a templomból, aztán a bíró az ülnökkel együtt utána ment. Franciska az egész idő alatt nyugtalan volt, hánykolódott. Megtudván, hogy a haját le akarják nyírni, kiabált, hogy ezt ne tegyék meg vele. Elkísérték a bírósági terembe. Itt sok ember gyűlt össze_, ezenfelül pedig kívülről, az ablakokon keresztül is benézett a városka népsége. Elküldték dr. Rousselért és Gautier sebészért. »Felszólítottuk Franciskát, — így olvasható a jegyzőkönyvben — hogy térdeljen le és kihirdettük azt a határozatot, melynek értelmében Gautier sebésznek le kell vágnia Franciska haját és meg kell borotválnia a fejét, a hajzatot pedig azonnal el kell égetni a bírósági teremben. Mikor a sebész akadályokat támasztva, megtagadta ezt a műveletet, utasítottuk őt, hogy büntetés terhe mellett hajtsa végre a parancsot. Ezt az utasítást kénytelenek voltunk magunk adni — mondja a bíró önmagáról — mert a városka egyetlen jelenlevő bírája vagy ügyvédje sem akart az ördögtől félelmében ilyen utasítás kiadásánál ülnök lenni, amint ezt ők maguk is beismerték.« A sebész azt kívánta, hogy erősen tartsák Franciskát, amit a bíró el is rendelt utasítván 10 őrt, hogy székre ültessék és jól tartsák a vádlottat. Mikor a sebész borotválni kezdett, a fej egy részét már le is borotválta és harmad ízben közeledett hozzá késsel, a leány hirtelen kiszabadította magát, a levegőbe ugrott, úgyhogy az őröknek »utána kellett sietniük«, megkapták a szoknyájánál fogva, reá vetették magukat, földre teperték, Franciskának pedig a szája tágra nyílt, szeme kidülledt, elfordult; heves görcsökben fetrengett a földön. Azonnal odasietett a plébános szentelt vízzel, hogy az ördögöt kiűzze, idézéseket mondva. Franciska magához tért, megint székre ültették, az őrök lefogták, a sebész pedig folytatni kezdte a borotválást, de ő azonban megint kiszabadította magát. Újból meglehetősen magasra emelkedett a levegőben, fejjel lefelé, lábbal felfelé, ámbár a szoknyája egyáltalán nem fordult le; szoknyáján keresztül pedig nagy mennyiségű »víz és bűzös füst« áradt ki. Újból elkapták őt az őrök és a földre húzták, arca pedig félrehúzódott. . . stb. A néptömeg mindezt az ablakon keresztül látván, térdre borult és Istenhez könyörgött Franciska lelki üdvéért, ugyanezt tették a bírósági teremben jelenlevők mindannyian, a plébános, a királyi ügyész és sok más személy is. A bíró azon a lépcsőn térdelt, amelyen az ember a kathedrára feljutott. A plébános újból szentelt vizet hintett, szigorú idézéseket mondott, a leány lassankint magához tért és mindnyájan felemelkedtek térdről. De a bíró, a lépcsőről felemelkedve, ezúttal csodálatos dolgot vett észre, nevezetesen, »a lépcső alatt és ennek mentén a kőben kb. hat láb hosszúságban és kb. fél láb szélességben kb. fél lábnyira a kőből kiálló nagy számú hajszál volt.« Franciska pedig a földön fekve, most így kiáltott a bíró felé: »Kérem főnök úr, vágassa le hamar az egész hajzatot« és ezt háromszor megismételte. A sebész megint kezdte folytatni a borotválást. De még kétszer megisrrfétlődött ugyanez a jelenet: a borotválás közben, a nőt valami kétszer a magasba raAz orvostudomány története. 16
