Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
240 fából való dologgal, jobb oldalról arcunkba ütött és lenyúzta a bőrt az állkapocs mentén, a fültől a szakállig.« Ebben a pillanatban a bíró ki akarta húzni kardját, de valami megragadta őt karjánál fogva és ámbár nem érezte senkinek sem a jelenlétét, nem tudta a kardot kihúzni. Valami megütötte őt és leszakította kezéről a bőrt. A bíró folyvást hangosan idézte az ördögöt, felszólítva, hogy hozzája forduljon, ne pedig Franciskához; a plébános bejött és ki akarta a bírót kísérni a teremből, de nem tudta helyéről elmozdítani, végre kihúzta a bíró a kardot és elkezdett vele maga körül hadonázni; valami állandóan ütötte és fogta, köpenye leesett a válláról, a sötétben pedig hallani lehetett a leányra csapódó ütlegeket. Rémület fogta el a bírót, míg végül kijutott a teremből az utcára és alig tudott lélekzetet venni, úgyhogy ujjasát fel kellett gombolnia. Végezetre előteremtettek sok gyertyát és fáklyát. »Bementünk a terembe, ahol Franciska a padlón, arccal a földre borulva, feküdt, mintha elájult volna, köpenyünk pedig mellette hevert; egészen felsértett és összekarmolt arca annyira véres volt, hogy bizony sok vért vesztett.« A bíró attól félvén, hogy a vádlott kárt tehet magában, bilincseket veretett a kezére, a börtönbe vezettette és szigorúan őriztette; a rabok is készek voltak, hogy Franciskát őrizzék, világosságot kaptak és egy kis pénzt borra, hogy virraszthassanak. Már késő est volt, mindnyájan elszéledtek, hazatért a bíró is, aki kora reggel óta nem evett és nem ivott semmit. Másnap, szeptember 1-én, vasárnap reggel a börtönfelügyelő jelentette, hogy éjfélkor a rossz szellem megint megszállotta Franciskát, aki minden irányban nagyon erősen hánykolódott és ha öt-hat rab egész erejét megfeszítve le nem fogta volna Franciskát és nem hintették volna meg szentelt vízzel, valami biztosan a levegőbe ragadta volna őt. A plébános, a bíró kérdésére, hogy mi volna a teendő, kijelentette, hogy véleménye szerint a templomba kellene kísérni a vádlottat, őt ott exorcizálni és meggyóntatni, azután pedig meg kellene győződni arról, hogy hogyan viselkedik majd az Oltári Szentséggel szemben. Este felé, mikor a bíró a plébánossal beszélgetett, megint odajött a felügyelő és elmondta, hogy Franciska, akit rabok kísértek, hirtelen kiszabadította magát közülük, ámbár bilincsek voltak a kezén, és fejjel előre a kútba ugrott, megakadt azonban a kútnál levő kötélben, úgy hogy függve maradt a víz felett, lábával felfelé; lába most kiáll a kútból. Néhány ember teljes erővel húzza lábánál fogva Franciskát, de nem tudják kihúzni. A felügyelő kérdi, hogy mit csináljon, mert a rabok félvén Franciskától és a rossz szellemtől, el akarnak menekülni. A bíró kijelentette, hogy a tegnapi nap után rosszul érzi magát és hogy nincsen többé kedve este kihallgatni a vádlottat. Szerencsére a plébános a kút felett exorcismust végzett, meghintette Franciskát szentelt vízzel, erre a rabok azonnal könnyen kihúzták a kútból a vádlottat a lábánál fogva. Másnap reggel Franciska, akit a bíró és plébános többször figyelmeztetett, meggyónt, aztán néhány őr kíséretében a templomba ment, hogy misét hallgasson és az Oltári Szentséghez járuljon. A templomban több mint ezer ember volt, köztük a városka legelőkelőbb személyiségei, akiket az irat név szerint felemlít, valamint a papság és az orvosok is. A jelenlevők között sok hugenotta volt. A bíró és a plébános Franciska közelében foglaltak helyet, hogy megfigyeljék. Franciska az egész idő alatt nyugodtan viselkedett, legnagyobb részt térden állott. Midőn a pap az Oltári Szentséggel közeledett hozzá és azt az ő nyitott szájába akarta helyezni, hirtelen mintha fekete árnyék jelent volna meg a templomon kívül, az ablaküveg betört, a gyertya kialudt az oltáron, valami pedig Iranciskát, úgy, ahogyan volt, térdeplő helyzetben, tátott szájjal és szörnyen elfordított szemmel felragadta a levegőbe. Néhány ember elkapta szoknyájánál fogva és földre húzta. Sehol sem lehetett észrevenni semmiféle látható erőt, amely franciskát a levegőbe ragadta. Erre való tekintettel a pap szentelt vizet hintett szét és rendkívül hatásos idézésekkel fékezte meg a rossz szellemet. Mikor I ranciska elgyengülten és csodálkozva magához tért, a plébános felszólította őt, hogy fennhangon tagadja meg az ördögöt, s ezt ő meg is tette. Ekkor a P^'búnos lehetőnek tartotta, hogy ismét odanyújtsa, az Oltári Szentséget Franciskának. Mikor szájához közel vitte az ostyát, Franciskát »megint valami felragadta a földről, magasabbra, mint az oltár, mintha valaki hajánál fogva emelte \olna fel, olyan csodálatos módon, hogy a jelenlevők mind meredten néztek, mert még soha semmi hasonló dolgot nem láttak; mindnyájan térdre estek, Istent kérve, hogy szabadítsa meg Franciskát a gonosz szellemtől.« Sokan megkapták Iranciskát szoknyájánál fogva és saját testükkel takarták el, nehogy az ördög egészen elragadja őt; Franciskának pedig a szája tátongott és félrehúzódott, a
