Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
A. Az orvoslás kezdete
11 után az anya emlőjére helyezték a csecsemőt, a tizenegyedik napon pedig a seb begyógyult. Ha a modern sebész erről a műtétről hall, tagadóan legyint a kezével és nem hiszi el, hogy ilyen műtét kedvezően végződhessék. Pedig egyéb tapasztalatok is állanak rendelkezésünkre, amelyek, úgy látszik, azt bizonyítják, hogy ilyen műtét lehetséges volt. Felkin leírása nem áll magában: vannak adataink arra, hogy más vad néoek is sikeresen hajtottak végre laparatomiát (a hasüregnek megnyitása). A történelem feljegyzett egy ilyen császármetszést, amelyek nem kedvezőbb körülmények között hajtottak végre Svájcban, a XV. században.1 Összefoglalva mindazt, amit fentebb a kezdetleges orvoslásról előadtunk, azt kell mondanunk, hogy az empiriás és supra- naturalistikus jellegű, s egyszer az egyik, másszor a másik tényező van túlsúlyban. A suprana- turalismusnak megfelelően, részint bűvös tényezőkben való hit, részint theurgiában és thauma- turgiában való hit nyilvánul meg ebben a primitív orvoslásban. A suoranaturalismus mellett babonás hitből fakadó szertartásos, rituális tényezők is szerepelnek bénne. Irodalom: Bartels M. Die Medicin der Naturvölker 1893. Udziela M. Medycyna i przes^dy leeznieze ludu polskiego (A lengyel népgyógyászat és babonás gyógymódok), 1891. Bibi. »WisZy« VII. k. Talko-Hryncewicz J. Zarysy lecznictwa ludovvego na Rusi (A rutén népgyógyászat vázlata) 1893. Kronfeld und Ilovorka. Vergleichende Volksmcdi- cin 1908—9. Két kötetben. Nieuwenhuis. Die Anfänge der Medizin unter den niedrigst entwickelten Völkern. Janus 1924 1926. Moodie Roy L. Palaeopathology 1923. Biegeleisen H. Lecznictwo ludu polskiego (A lengyel népgyógyászat). 1929. 5. ábra. Császármetszés az uganda-állambeli bennszülötteknél. (Felkin nyomán.) 1 Ugyanis Nufer Jakab, a disznóherélő (orcheotcmus) Sigershausenban, a thurgaui kantonban engedélyt kért a hatóságtól, hogy császármetszést végezhessen feleségén, mert ez nem tudja gyermekét világra hozni és a bábák nem tudnak segíteni rajta. Miután az engedélyt megadták, Nufer »nem másként, mint a kan- disznónál, állatgyógyászati módon« (non secus ac porco, more veterir.a'io) elvégezte a császármetszést. Minden jól végződött: a gyermek életben maradt, az asszony is meggyógyult és később állí ólag rendes módon is szült gyermekeket. Ámbár az elmondottak hihetetlenül hangzanak, mégsem lehet mesének minősíteni. A sebészet története általában igen sok olyan nehéz műtérről számol be, amelyek asepsis nélkül sikerültek. Lehetséges, hogy a hajdani emberek ellenállóképessége a fertőzéssel szemben lényegesen nagyobb volt, mint ma, talán nem is volt mindenütt és mindig egyformán sok fertőző csíra jelen, talán a népesség szaporodásával párhuzamosan emelkedik a talajnak, a víznek és a levegőnek fertőzöttsége is; állandóan figyelemmel kísérve az asepsis vívmányait, talán mi magunk sem becsüljük meg kellően az emberi természet gyógyító erőit, ezek pedig annál nagyobbak, minél távolabb vannak a kultú ától. Különben a történelem azt bizonyítja, hogy régente sokszor még 20—30 0/o-os halálozással járó műtéteket is végeztek el; ezt manapság a sebész már nem kockáztatná meg oly könnyedén.
