Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
173 keresztes háborúk idejében is érdeklődés és kutatás tárgya volt. A keleti és nyugati tudomány között az érintkezés főleg Spanyolországban volt jelentős, még pedig nagyrészt a zsidók közvetítésével. Mikor Toledo kézirati kincseivel a XI. század végén a keresztények kezébe jutott, Nyugat- Európából számos tudós zarándokolt ebbe a városba, hogy ott megismerkedjék az arab tudománnyal. A XII. század közepétől a XIII. század közepéig ez a város a fordítói működés központjává lesz: olaszok, németek, angolok tűnnek ki Aristoteles, Ptolemaios, Hippokrates, Serapeion, Rhazes, Avicenna ismeretlen műveinek arabból latinra fordításával. 11. Frigyes császár már ifjúságában is sokszor került érintkezésbe az arab tudománnyal s császár korában szívesen vétette körül magát arab orvosok, bölcsészek, astrol'ogusok, költők egész vezérkarával és keresztényeket és zsidókat egyaránt arra buzdított, hogy fordítsanak latinra arab bölcsészeti, orvosi és astrologiai műveket, a kész fordításokat pedig az iskoláknak küldte meg. Ezek a fordítások azonban sok kívánni valót hagytak hátra: ez a kor még nem törekedett hűségre a fordításban s nem ügyelt eléggé a szabatosságra. Sok fordítást, úgy látszik, olyan emberek mondtak tollba, akik az előttük fekvő arab szöveg alapján egészen szabadon adták elő annak lényegét. Ezek a fordítók, a »barbár latinok« (barbaro- latini) a középkori orvosi (és nem orvosi) irodalomba sok olyan munkát ültettek át, amelyekben a barbár latinság mellett a szöveg értelmét is elferdítették. Nagy részük volt abban, hogy az olvasóban vágyakozás ébredt fel a csak fordításokból ismert eredeti müvek után. A XII. és XIII. században keletkeznek az első egyetemek Európában.1 Ezeket a jogi és orvosi szakiskolák (studium particulare) fokozatos fejleményeként alapították, de megvolt a kapcsolatuk az eddigi székesegyházi és egyházmegyei iskolákkal is, amelyekben mint tudjuk, a hét szabad művészetet, köztük, bár szűk keretek között, az orvostudományt is tanították. A legrégibb egyetemek Bolognában és Párizsban keletkeznek. (1) A XIII. században már sok olasz, spanyol, francia és angol város jut egyetemhez, utánuk pedig a német és szláv országok városai is. Prágában az 1348., Krakóban az 1364. évben nyílt meg az egyetem.1 2 (2) 1 Denifle //. Die Entstehung der Universitäten des Mittelalters, 1885. 2 Morawski. Historja Uniwersytetu Jagielloúskiego (A Jagelló-Egyetem története), 1900. (1) A bolognai egyetemnek magyar vonatkozásairól Nékám Lajos azt írja, hogy ott »már 1265-ben találkozunk a 15 nemzetiség között a magyarral is; az egyetem statútumainak szerkesztői között 1316-ban Jakab nógrádi esperes neve szerepel; az ultramontánok rektori tisztségét a nyitrai Dörögdi Miklós (1316), Uzai János (1343), egy másik János (1385), Lánc (1401), Bodó Miklós (1472) viselte; a tanárok között a magyar János (Johannes de Hungária) az orvostant (1461), Dénes a logikát (1474), Gergely a mathematikát (1472) tanította« (Nékám Lajos: Magyarország kultúrtörekvései, 71. lap). A későbbi időben a bolognai egyetemen tanultak: Beszterczei Fábián, aki 1512-ben ott szerezte meg orvostudori oklevelét; Balsaráti Vitus János, aki 1556-ban került Bolognába, ahol 2 évig tanult; 1557-ben jött oda Zsámboki János, 1564-ben pedig kolozsvári Jordán Tamás; a besztercebányai származású Kochmeister Sámuel is Bolognában tanult és ugyanott szerezte meg 1677-ben orvosi oklevelét (M. HE 76. lap, 257. pont). (2) A középkorban Magyarországon is létesültek főiskolák és egyetemek. Sajnos, kevés adat maradt fenn róluk, de ezekből is kiderül, hogy a kultúra Magyarországon már a középkorban is lépést tartott a nyugati kultúrországokkal. Nálunk is elsősorban a káptalani és püspöki székhelyeken keletkeztek főiskolák. Legelső volt az esztergomi káptalani főiskola (academia), amely 7 oldy Lerenc és mások szerint már a XI. században működött és talán orvosi osztálya is volt: »Az esztergomi káptalani tanoda nem a tanulmányok szükebb köre, mint inkább csak név, előjogok és a tudori rangosztásjog hiányával különbözött az egyetemektől,
