Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
A. Az orvoslás kezdete
7 azt bizonyítják, hogy manapság is élnek kezdetleges, igen különböző művelődési fokon álló népek. Például az utóbbi időben behatóan tanulmányoztak olyan népeket, amelyeknél hosszas kutatással sem sikerült természetfeletti erőkben' vagy lélek létezésében s még kevésbbé az animismusban való hitnek még csak nyomát is felfedezni. Ezeknél cemmiféle orvoslásnak sem bukkantak nyomára. Ilyen nép pl. a Kubu-törzr. Szumatrának azon a részén, ahol az óriási áradások miatt semmiféle kultúra sem alakult ki. Ttt az Egyenlítő alatt az éghajlat forró és a növényzet rendkívül buja: mindenütt száz meter magas fák vannak, amelyeket lianák fonnak egymással össze; vad elefántcsordák járnak-kelnek; orrszarvú, tigris, párduc, maláji medve, gibbon és orangutan é’nek itt. _A Kubu-törzs többnyire fákon lakik. Az egészségtelen éghajlat miatt számos betegségnek esik aldozaTúl. A leggyako- ribbak a bőrbántalmak, így a különböző ekzemák, sőmörök, fekélyese- dések, pustulák és pörkök. Ezek az emberek soha sem fűrödnek, az eső elől gondosan elrejtőznek. Ráncoktól barázdált bőrük undorító szagot áraszt, hajukat nem fésülik, nem is kötik fel, mert ez fájdalmat okoz nekik. Korán érnek és korán öregednek meg. A tízéves leány nemileg már érett és anyává lesz, 20 éves korában pedig már öreg. Legfeljebb 30 évig élnek. Békés természetűek, egyneműségben élnek, nem rabolnak, nem támadnak meg senkit. A betegségekkel szemben teljesen tanácstalanok és a leggondosabb utánjárással és kutatással sem lehetett náluk az orvoslásnak még a csíráját sem kimutatni^ A bőrbetegségekre önkénytelen mozgással, szüntelen vakarózással reagálnak. A legközönségesebb bántalmakkal, a lázas állapottal, rheumávafT^ nehéz légzéssel szemben teljesen közömbösek. A járványos betegség, a himlő elől elmenekülnek. A súlyosan beteg embert minden segély nélkül magára Eagyják a vadonban: nem törődnek vele. Az utazók hosszas, gyakran megismételt és igen körültekintő kutatásai arra a meggyőződésre vezettek, hogy a Kubú- törzs nem hisz semmiféle természetfeletti erőben. Mindent, az erdő sötétségéből jövő szokatlan hangokat vagy szokatlan fényt, a vihart, a villámlást természetes módon magyarázzák meg maguknak. Arra a kérdésre, hogy nem félnek-e az ismeretlen dolgoktól, azt válaszolják, hogy ők mindent ismernek. Arra a kérdésre, hogy a halott miért nem moccan meg, azt válaszolják, hogy azért, mert nem lélekzik. Hová lett a lehellet? És mi az a lehellet? Szél. A lélekben való hitnek n>oma sincsen náluk. Ez a törzs bizonyos kezdeti empíriás és ösztönszerű állapotban él, a más törzsekbe tartozó emberektől fél, előlük elmenekül. Mindenféle tanítási kísérletet sírva fogad és ha alkalom adódik, mindjárt elmenekül az erdőbe. Más, a művelődésnek lényegesen magasabb színvonalán élő vad népeknél a viszonyok egészen mások. A kezdetleges művelődésnek magasabb fokán, pl. Közép-Afrika némely népénél már gazdag gyógvszerkészletet találunk, az orvoslásnak már külön képviselői vannak s ezek rendesen egyidejűleg kuruzslók, varázslók és papok is; ezen a fokon különböző nehéz sebészeti műtéteket is szoktak végezni. Az ilyen k u r u z s 1 ó-v a r á z s 1 ó elkülöníti magát a tömegtől, tisztelettel veszik körül. Beteghez másképen nem megy, mint mindenféle ijesztő dologgal: kígyóval, gyíkkal, óriási fülbemászóval feldíszített különös ruhában, arcára szörnyű álarcot vesz fel, testét állati bőrrel takarja be, kezébe zajos hangszert vagy félelmetes fegyvert fog. Mindennek az a célja, hogy a betegséget előidéző és a betegben rejtőző
